Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Füzi László: A miskei Anteusz: Gondolatok Tóth Menyhértről
Fűzi László A miskei Anteusz Gondolatok Tóth Menyhértről Kriskóné Dávid Máriának és Pintér Lajosnak 1. A Forrás kétezertizennégy januári számában a száztíz éve született Tóth Menyhértre emlékező összeállítást adtunk közre. Az összeállítás két részből állt, az egyik részben Sümegi György számos fontos, Tóth Menyhért világlátását megvilágító dokumentumot jelentetett meg, a másik részben ifjú Gyergyádesz László kiállításokon még nem szerepelt Tóth Menyhért-képeket közölt. Sümegi György dokumentum-közlése áttekintette szinte az egész életutat, az általa feltárt anyagnak ott a helye Tóth Menyhért már ismert vallomásai, versei mellett, talán még a Gyergyádesz László által összeállított Fényima című „monodráma" is kiegészíthető lenne egyik-másik vallomással. Most csak pár jellemző bekezdést, részletet idézek a Forrás 2014. januári számában megjelent anyagból. Először két verstöredéket veszek elő, 1970-ben íródott az egyik: Sajnálni vagy örülni. Képet nem lehet Rendelve festeni: Rendelem magam A mának, a fának, A Napnak, a Papnak, Adóra alapnak. A másik töredék 1974-ből származik: Nyakig az ólmos nyájban, fejest a homályban - nem hagyhatom abba, Gyerünk a Napba! Kérdőívekre adott válaszokból (!), megyei napilapnak adott interjúkból idézek még két gondolatsort: „A fehér izzás a legfokozottabb izzás, nekem a kifejezések kifejezése, a legvilágosabb világosság. Tudják, hogy Kecskemét az ország legvilágosabb városa? Mostanában sokfelé járok, Pestre, Sopronba, nyáron Tokajba, nem bírom sokáig. Én vagyok a miskei Anteusz. Itt nem kutyulok el, ez a falucska a gyökere mindennek „...az emberiség egyik leghatásosabb fegyvere: a fehér és világos sugárzás." 77
