Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész

Feltehetően ezért érzi azt, hogy a főtér valódi központ jellege eltűnőben van. Eltűnőben van, mert a százezernél több lakost számláló Kecskemét megszűnt egyközpontú város lenni, új kereskedelmi, jogi, pénzügyi, üzleti központok ala­kulnak ki, s ha egy városban nem kell mindenkinek napjában legalább egyszer a főtéren keresztülmennie, akkor ez a tér megszűnik természetes központ lenni. 18. A főtérnek, városközpontnak az eddigiekben említett belső egysége eredmé­nyezte azt, hogy a Vasútparktól indulva zöld szigeteket találunk a város belső pontjain, a főtéren még mindig (nagy szó ez!) önmagába húzódhat vissza az, aki a tér belső szögleteinek egy-egy padjára ül le. Azzal, hogy a főteret a Nagytemplom háta mögötti részre rányitották, mint­ha a Rákóczi út szimmetrikus tükrözését végezték volna el, a templom mögötti kicsi tér, a művelődési központ és a Megyeháza előtti zöld szigettel folytatódik... Kerényi József, a kecskeméti főtér szépségének megérzője, a város legendás főépítésze mondta azt, hogy az épületek külső falai, a térfalak egymáshoz való kapcsolódásukban nyerik el értelmüket, míg az épületek önállósága belső tereik­ben mutatkozik meg. Az épületek önálló léténél is fontosabb, hogy környezetük­kel, a tér zöld foltjaival szinte összeolvadnak, ez az összeolvadás jelzi, hogy ez a tér soha nem akart más lenni, mint egy alföldi város főtere. A tér egyik sarkán lévő fáról pár éve még szedret lehetett enni, aztán a fát kivág­ták, itt is ugyanúgy találunk akácfákat, mint az Alföldön szinte mindenütt, a polgá­rosodásra az épületeken túl a tér új - s nem kis vihart kavart - díszburkolata utal, ahogyan ezt teszik a korábbi századelőre visszautaló, az elmúlt években felállított kandeláberek is. Ezzel együtt az épületek apró, funkcióval már az építésük pilla­natában sem bíró tornyai és díszítései valamiféle mesevárost is felidézhetnének. Ha Kecskemét nem is meseváros, de mindenképpen keleti város, ha meg­állunk egy havas téli este a Városháza előtt, fényei, homlokzata, a homlokzat megtört felületei, finoman kidolgozott részletei, a tető mázas cserepei, akárcsak a Cifrapalota díszítései nemcsak mesés, hanem keleties hangulatot is árasztanak. Nem véletlenül, hiszen Kecskemét a nagy keleti sztyeppe utolsó nyugati városa, a várost körülfogó síkság a maga rideg világával sokáig őrizte történelmünk keleti hagyományait. Ha valóban szép ez a főtér, márpedig az, annak gondolom, akkor szépsége a hely helyzetének megéléséből, kiteljesedéséből származik, abból, hogy a város és a tér - falaira, teremtett és természetes környezetére, szerkezetére, épí­tészetére és szellemi világára gondolok itt - eggyé tudott olvadni egymással. A térnek a helyhez való kötődését mi sem jelzi jobban, mint az, hogy különbö­zik az alföldi városok főtereitől. 19. Alapigazságként fogadja el, hogy száz év alatt egy városban, s így annak főte­rén is alapvető változások mennek végbe. Ha így van, mondja, akkor egyharmad­nyi évszázad alatt is fontos változásoknak kell lezajlaniuk. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom