Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kurcz Ádám István: Gion Nándor temetői
Kurcz Adám István Gion Nándor temetői1 Gion Nándor prózájában az egyik legfontosabb helyszínt a temetők jelentik, ennek ellenére a közelmúltig megjelent szakirodalomban alig foglalkoztak velük önállóan.2 Kivétel ez alól egy doktori (PhD) dolgozat, amely egy teljes fejezetet szentel a témának, viszont ebben is inkább a sírkő és a sírhant mint Gionnál többször előforduló tárgy és jelenség kerül fókuszba, ráadásul a művekbeli előfordulásuk felsorolásán túl nem sok tér jut szerepük vizsgálatának3. Ez indított arra, hogy behatóbban elemezzem ezeknek a különleges helyszíneknek a Gion-művekben betöltött szerepét, amihez több kultúratudományos megközelítési mód is kínálkozott. Elsőként a Maurice Elalbwachs, valamint Jan és Aleida Assmann nevével fémjelzett emlékezet-szempontú megközelítési módok adódtak4, amelyek reménybeli doktori dolgozatom számos más helyén is egyedülálló elemzési lehetőségeket jelentenek; így inkább egy kifejezetten a terekre kidolgozott, Michel Foucault által elgondolt térelméleti megközelítésre támaszkodtam, minthogy a heterotopia fogalma, illetve az erről való gondolkodás, a „heterotopológia" a temetők esetében különösen jó értelmezési keretet nyújt. Michel Foucault heterotópiáknak nevezi az olyan valóságos tereket, amelyek az összes többi térrel kapcsolatban állnak, de minden más helyszíntől különböznek; amelyek egy adott kultúrában megtalálható minden egyéb létező helyszínt egyszerre képviselnek, de amelyek mégis kívül esnek minden más helyen. Ezek a terek abszolút módon „mások", mint mindazok, amelyekre reflektálnak, és amelyekről szólnak.5 1 Jelen írás 2013. szeptember 5-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Filológia és Irodalom címmel rendezett konferencián Temetők (és más heterotópiák) Gion Nándor Szenttamásán címmel rövidített formában és kezdetlegesebb állapotban előadásként elhangzott, és a konferencia kötetében megjelent, valamint az újvidéki magyar tanszék Tanulmányok című tanszéki évkönyvében megjelenés előtt áll. 2 Megállapításom az alábbi, 1150 tételt tartalmazó bibliográfia átnézésén alapszik: Horváth Futó Hargita: Gion Nándor bibliográfia. Újvidék, Családi Kör Kft. 2010. 3 Uő: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában. Bölcsészettudományi Kar, Újvidék, 2010. 133-138. 4 Maurice Halbwachs: A kollektív emlékezet. III. fejezet. A kollektív emlékezet és az idő = Olvasókönyv a szociológia történetéhez; Jan Assmann: A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004; illetve különösen Aleida Assmann: Az emlékezés terei = Debreceni disputa, 2004. okt. 4-12. 5 M. Foucault (1926-1984) francia filozófus Eltérő terek című műve volt jelen írásom gondolatmenetének vezérfonala. Sutyák Tibor fordítása = Nyelv a végtelenhez - Tanulmányok, előadások, beszélgetések. Latin Betűk, Debrecen, 1999. 147-155. A tanulmány másik, magyar fordítását Erhardt Miklós az exindex online képzőművészeti folyóiratban 2004-ben jelentette meg Más terekről címmel, és itt érhető el: http://exindex.hu/index.php?page=3&id=253 103
