Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Vasy Géza: Balázs József elbeszélései
tart házkutatást, miért veri a gazdát a rendőr? Miért lakik Ottilia asszony „imperialista házban", miért volt börtönben Libus Oszkár, a „titkos összeesküvő"? Miért járják rendszeresen a falut puskás emberek? Miért viszik el a papot? Miért hallgatják ki az amatőr tánciskolái zenekar tagjait? Mindennek közös jelképe a titokzatos „eltévedt tank", amelynek hangjait néha az éjszakában hallani vélik, amelyről suttogva beszélnek az emberek. Van egy másik hiedelem is: Libus állítólag figyelmezteti azokat, akiket el akar vinni a rendőrség. Ez a Libus furcsa alak: őróla nem sokat tudnak az emberek, de ő mindent és mindenkit ismer. Titkos kapcsolatai, ügyei is vannak. Egy régi kritika találóan garabonciásnak nevezte, s valóban jövő-menő ember, aki a jónak segíteni, a rossznak ártani képes. Egy kicsit művész is, hiszen a zenekarban ő a szaxofonos, dalokat is szerez, ügyesen táncol, s ő szorgalmazza a rock and roll bemutatását, ami azonban a parasztok tiltakozását váltja ki. A hatalom pedig úgy tartja, hogy a zenészek „megzavarják a parasztok fejét". Azt bizony már jól összezavarta addigra a két világháború és a rákövetkező totális diktatúra. Akárcsak a kitelepített ezredest, aki hitelt ad a tankmesének, s éjjelente kirohan a házból, vezényelni képzeletbeli seregét. A többé-kevésbé alakmás kis Neviczkyt először libaőrző kisfiúként ismerjük meg (A legnagyobb veszedelem), majd 13 éves a címadó történetben, végül ő lehet Madaras néven a Bujkálok reménytelenül szerelmes 17 éves gimnazistája. Neviczky és barátja rendszeresen jár lopni a határba, s alighanem mások is teszik ezt, olyan nyomorúságos az élet. A szellemi hatást részben a ministrálás, a hittanóra jelenti számukra, másrészt az, ami a falu agyonpolitizált életéből eljut hozzájuk, harmadrészt pedig a faluban székelő, a szomszéd településekre is járó tánczenekar, amelyet két „idegen" irányít: Ottilia asszony és Libus. Védtelen és kiszolgáltatott ez a falu, de mégis próbálja élni a maga életét, s megkísérli azt is, hogy szembeszálljon a sorsukat korlátozó erőkkel. Az idősebb Neviczky nem akar „a hóhér segédje" lenni. Libus csúzlival lő annak a háznak az ablakára, ahol a rendőrök nyomoznak, hogy hagyják már abba a férfi bántalmazását. A tánciskola és a bál a béke szigete kíván lenni. A tömegből, nyilván 1953, vagy inkább 1958 után azt kiabálják a rendőröknek, hogy „Elmúlt már az az idő, amikor a saját szakállukra forgathatták fel a falut!" Az ezredes is kijózanodik, és felnőtt lányával elköltözik. A papot is visszaengedik a faluba. Madaras édesapja a szőlőben bujkál a téesz szervezői elől, szerelme pedig szüleivel elköltözni készül a gimnázium városából, mert apját megfenyegették: sok embert elvitetett vagy tíz éve. S a fiú is bujkál, mert szerelmét se képes bevallani, s a barátait sem vezeti el a szőlőbe, hogy rábeszéljék apját a hazatérésre, pedig a család, s ő maga is ezt szeretné. A felnövekvő író kapott egy számára varázslatos szülőföldet, a tájat, a falut, annak társadalmát, kultúráját, munkás életformáját, de mindezt az ötvenes évek történelmi miliőjében. Ez fordította ki a világháború abszurditása után helyreállni látszó, természetes rendjéből az életet. így vált elkerülhetetlen ismeretanyaggá a nevelődésben a háború, a halál, az erőszak, a hatalom, s mindezek következményeként a félelem, a bujkálás, a menekülés. A személyiség fejlődésregényében így mintázódott egymásra az idill, a természetesség és a tragikum, az embertelenség. A felismerés, hogy „az életet nem lehet olcsón és könnyedén megúszni". Ez Balázs József életművének meghatározó alapgondolata, szinte minden művében vezértéma, amelyet rokon motívumok kötnek össze. Emlékeztetőül a legfontosabbak: I. világháború, vörös-, majd fehérterror, II. világháború, bolsevik diktatúra, erőszak, letartóztatás, börtön, kivégzés, verés, öngyilkosság, gyilkosság, betegség, halál és halál. Az elbeszéléskötet első ciklusában az időpont és a táj mellett a falu zártabb világa a legfőbb ciklusszervező erő. A második ciklus történetei a hetvenes évek végén játszódnak. 53