Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu
is vállalnának. Karcsi egy polgárőrségfélét is szeretne szervezni a falvakban, de ebben még nem biztos. Straub vezetné a társaságot, míg a biztonsági főnök, aki megtartaná az állását a cégünknél, Budapestről biztosítaná a szakmai hátteret. Mivel úgy látom, hogy Karcsi nem jelent számomra konkurenciát, sőt, jól ki is tudnánk egészíteni egymást, megnyugszom, és én is elárulom neki a tervemet. Először meglepi, de aztán annyira megörül nekem, hogy már azon gondolkozik, hova járassuk a gyerekeinket iskolába. Három fia van. Tihanyt ajánlja, ahol bencés iskola működik. Mivel fogalmam sincs a környék oktatási lehetőségeiről, elfogadom a tanácsát. Egyelőre. Aztán bizalmasan megsúgja, hogy a biztonsági cégüket Persecutor Kft.-nek nevezték el, saját kezűleg tervezte meg a címerét, amit azonnal meg is mutat. Egy középkori páncélos vitéz áll a szőlőtőkék között, mögötte hegy várrommal, feltételezem, a Csobánc.- És a feleséged? - sóhajtok fel, miután megdicsérem a címert és a kézügyességét.- Mi van vele? - értetlenkedik.- O mit szól hozzá?- Mindenben támogat - feleli kissé bizonytalanul. Nem néz a szemembe. Délután, mivel a feleségem szülői értekezleten van, én megyek Abrisért, aminek láthatóan örül. Vidáman meséli, hogy ma két gólt is rúgott tornaórán, amikor, bár magam sem értem, miért, nekiszegezem a kérdést: - Mit szólnál hozzá, ha Budapestről leköltöznénk a Balatonra?- A partjára? - kérdez rá erre a saját szempontjából nagyon is lényeges részletre.- Nem éppen - felelem. — De nagyon közel a tóhoz, egy szép kis faluba - teszem hozzá gyorsan, mert látom, hogy elszontyolodik.- Aha - nyugtázza a válaszom, de látom rajta, hogy nem örül neki. Abris komoly fiú, érdekli a történelem meg a háborús játékok. Ezért ebbéli érdeklődését kihasználva győzködöm tovább: - Van a közelben egy régi végvár, ahol majd tudsz játszani az új barátaiddal.- Tornya is van meg bástyái? — csillan fel a szeme.- Sajnos nincs. Az osztrákok felrobbantották - mondom szomorúan. - De állítólag újjáépítik - vigasztalom a fiamat és magamat is egyben. Néhány perc hallgatás után ezzel próbálkozom: - Veszek egy dzsipet, és azzal járunk majd a suliba.- Egy másik iskolába fogok járni? - A kis hálátlan tudomást sem vesz a dzsipről.- Igen. Egy klassz falusi iskolába, aminek nagy udvara van, igazi füves focipályával meg... - itt elakadok, mivel semmit sem tudok az új iskoláról, csak azt, hogy papok tanítanak benne, de ahhoz már nincs kedvem, hogy hosszas magyarázkodásba kezdjek. Végül, rövid habozás után, így vágom ki magam: - ...meg egy csomó klassz dologgal.- Nem akarok másik iskolába járni - nyafogja.- Miért nem?- Csak. 44
