Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 3. szám - NEGYVENÖT ÉVES A FORRÁS - Kötter Tamás: Csináld úgy, mint Depardieu
- Ki? - adom a hülyét.- Viktor.- Még nem - sóhajtom, aztán nagy vonalakban elmesélem a terveimet. A lakásunk eladását egyelőre nem hozom szóba.- Mehetsz, de akkor elválok tőled - feleli tárgyilagos hangon, miután önmagához képest türelmesen végighallgatott, amin meg is lepődöm, sőt néhány pillanatra még a remény is feléled bennem, hogy esetleg felkeltettem az érdeklődését a kővágóörsi terveim iránt. * * * Szerda délelőtt megrajzolom a fogadóm alaprajzát, az udvarára egy igazi nagy medencét tervezek, a kert végébe, ahol egy kis tavacska áll, a partján hatalmas szomorúfűzzel, reggelizőhelyet teszek. Igazán idilli környezet, állapítom meg magamban, aztán belekukkantok az aktába, de fél óra után azon kapom magam, hogy étterembelsőket nézegetek az interneten. A rusztikus berendezés kiválasztását követően nyilall belém a felismerés, hogy Viktor a bortermelés mellett vendéglátással is akar foglalkozni. Azt tervezi, hogy Kővágóörsön is nyit egy borházat, ahol elképzelhető, hogy a bor mellett ételt is kínál majd a betévedő vendégeknek. Kiver a víz, semmiképpen sem akarok úgy feltűnni a főnököm szemében, mint aki ellopta az ötletét, vagy éppen a konkurensének készül. Rövid tépelődés után meggyőzöm magam, hogy Viktor, aki időközben a Facebook-oldalára több képet is kirakott a Csobáncról, nem akar panziót nyitni, így majd jól kiegészítjük egymást a faluban. Én tőle veszem a bort, és a vendégeimnek a pincészetében kóstolókat szervezek, ő pedig, ha valaki több estét akar a környéken tölteni, az én panziómat ajánlja majd. Délben, az ebédlőben, a kaotikus ricsajban, a tőlem két asztalnyira néhány titkárnő társaságában ücsörgő Straub Karcsi felől a következő szófoszlányok jutnak el hozzám: Csobánc, bortársaság, Monoszló, medence. Ennyi elég is, hogy rájöjjek, Viktor Karcsival is beszélt már, és Karcsi is tervez valamit az én környékemen. Megvárom, amíg befejezi az ebédjét, aztán diszkréten követem, végül elkapom a folyosón.- Csak nem nyaralót veszel a Balatonon? - kérdem mintegy mellékesen. - Véletlenül meghallottam az ebédlőben - magyarázkodom a meglepett és kissé ellenséges arcot vágó Straubnak, aztán hülyén felnevetek.- Nem, nem nyaralót veszek - feleli, és közben bizalmatlanul méreget.- Hanem? - makacskodom tovább. Körbenéz, aztán - bár a folyosó teljesen üres - egészen közel hajol hozzám, és odasúgja: - Befejeztem. Kész, vége. Leköltözöm.- Aha - nevetek fel kínomban. Fél óra múlva megtudom, hogy Straub Monoszlóra költözik, egy kis zsákfaluba, amelynek alig száz lakója van, viszont igen tehetős és nagyszámú külföldi és magyar vett ott nyaralót. Rövidesen az is kiderül, hogy Straub egy őrző-védő és takarító, kertrendező céget akar alapítani a cégünk biztonsági főnökével felesben. A környékbeli falvakban vigyáznának a nyaralókra, takarítanának. Kertészkedést 43
