Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
Abban, hogy nyolcvankilencben megtörtént a politikai átalakulás, sokaknak része volt, s számos folyamat együttes hatása érvényesült az átalakulás során. Ezzel nem mond mást, mint azt, hogy akkor történt meg az, aminek egyszer meg kellett történnie, ellenkező esetben az itteni világ végképpen avíttá és nevetségesen elmaradottá vált volna. Az avíttság és a nevetségessé váló, s akár embereket pusztító elmaradottság egyébként számos esetben uralta már a világot, emiatt akár maradhatott is volna minden a régiben. Számos történet-sor szerencsés összekapcsolódása kellett ahhoz, hogy a változások elinduljanak. Nincs az a történész, s nem is lesz, majdnem történetírót mondott, de ma már nincsenek történetírók, noha lehet, hogy éppen rájuk lenne szükség, szóval nem lesz történész, nem is lehet, aki az akkori történéseket, történéssorokat képes lenne egymás mellé állítani, leírni, s a közöttük lévő kapcsolatokat megmutatni. Sokszálú történés-sorokat kellene végigkövetni, sok esetben rejtett, és rejtve is hagyott történéseket, újsághíreket, rádióműsorokat, s persze könyvek és folyóiratok sokaságában őrződött írásokat, előadásokat, munkahelyi és családi beszélgetéseket, csak így lehetne valamennyire is követni az eseményeket. 1988. március 15-ére írja majd meg Buda Ferenc a Március című versét. A versben, az indító természeti képhez kötődve írja: „S figyelj, a gleccserek / olvadék vize mint csurog, jégtömbök repedeznek, / hasad a holt burok, / morajlik, árad / minden folyó. / Ez itt a kezdet." A fenti mondatokat írva ez a pár verssor jutott az eszébe. 6. O maga Ady Kompország metaforáját szokta segítségül hívni az akkor történtekre. Sodródás volt, sodródás a Nyugatról és Keletről kapott impulzusok hatására, s sokszor önálló mozgás, vagy éppen iránymutatás is. A sodródó tutaj és vezérhajó szerepe elválaszthatatlan volt egymástól, a folyamatok összetettségét éppen a két szerep egymás mellett élése, az egymásba való folytonos átnövése jelzi. Melyik szerep volt előbb, s melyik utóbb? Ez az, amit ma már nem lehet megmondani. Együtt, egyszerre volt minden, benne az érzelmi felszabadulás is. Ez volt a legszebb, az érzelmek térnyerése. Rengeteg erő, cselekvési vágy szabadult fel az érzelmek révén, számára az volt a meglepő, hogy az új társadalom keretei milyen viharos gyorsasággal alakultak ki, aztán pedig a tettvágy hogyan szorult vissza az újra megmerevedő formák hatására. Racionálisan nézve nem is történhetett másként, mondja, de ehhez hozzáteszi, hogy van, amikor az ember nem tudja racionálisan nézni a világot. Ha nem olvasta volna Adyt, akkor is tudott volna a Kompország kifejezésről. Hallotta Latinovits Ady-lemezén, ma is hallja a mindenkori mának szóló hangsúlyokkal: „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza. ... Minekünk azt mondták, hogy itt 62
