Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"
Úgy kezdődött számomra a történet, hogy a főnökeim elkezdték időnként mondogatni, hogy „majd ha te leszel a megyei tanácselnök", én meg néztem, hogy miről beszélnek egyáltalán. így teltek hetek, hónapok, aztán egyszer csak megjelent egy hír, hogy akkor most valóban nekilátunk az utódkeresésnek. Ez most már reformidőszak, másként lesz minden, mint régen. Ugye, akkoriban az MSZMP már minden volt, csak nem különösebben virágzó párt. Eldöntötték, hogy a népfront égisze alatt összeállítanak egy jelölőbizottságot, megkérdezik a közvéleményt. A Petőfi Népe le is hozta, az első körben negyven jelölt volt. És akkor a negyven jelöltet végigkérdezték, hogy vállalja-e egyáltalán a megmérettetést. A megyei bíróság büntető kollégiumának a vezetője volt, aki engem megkérdezett. Akkor már tudtam, hogy most már nagyon komoly a dolog, és akkor kellett otthon nagyon elgondolkodnom, hogy beszállok-e a ringbe, vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy igen. Ötre szűkült a jelöltek száma. Közülük néhányat maga az akkori politika szórt ki, például Simon Jenőt, akkori kollégámat, mert bedobta magát ezekbe a vitákba, és aztán nekirontottak, hogy: de bezzeg járási párttitkár voltál. Úgyhogy ezeket szelektálta az élet, maradtunk ketten. Kettős jelölés volt, kétfordulós választás. Lobbi volt, hogyne lett volna, Gál Gyulával4 rivalizáltam. Mellette az agrár lobbi harcolt, mellettem egy másik lobbi, és a végén sikerült nyernem.- Mennyi ideig voltál megyei tanácselnök?- Másfél évig voltam elnök. Hivatalba lépésem utána két és fél hónapra halt meg Gajdócsi István. Teljesen váratlanul, én a pontos diagnózist sem tudom, otthon, vacsora vagy ebéd után lefordult a székről, rosszul lett, és nem tért magához. Kimentem a kórházba, de nem engedtek be hozzá, haláláig az intenzíven volt.- Volt-e valamiféle testamentuma Gajdócsi Istvánnak? Tudjuk róla, hogy ő az utolsó éveiben az Elnöki Tanács tagja volt. Hagyott-e rád valamiféle örökséget például arról, hogy milyen irányba vezesd tovább a megyét?- Túl hosszú ideje ismertük már egymást. Nem kellett, hogy testamentumot hagyjon rám. Azt viszont sugározta önmagából, hogy az ember legyen emberséges. Normális és emberséges. A politikában nem hagyhatott végrendeletet, ott minden megváltozott, és ezt érzékelte. Nem tudom, hogyan élte volna meg a rendszerváltozást. Volt egy időszak, amikor azt kellett látnom minden tiszteletem mellett, hogy valószínűleg nem értette már az új szituációt. Amint átvettem tőle a hivatalt, arra biztatott, hogy tartsak jó, normális kapcsolatot a megyében működő egyházakkal. Személyes kérése minimális volt. Nem kötötte meg a kezem. Mikor megválasztottak, a bemutatkozó beszédemben elmondtam: félreértés ne essék, én nem Gajdócsi István vagyok. Teljesen különböző, más személyiség vagyok, minden tiszteletem mellett én nem ugyanazt fogom folytatni, amit ő. És ezzel nem elhatárolódni akartam tőle, hanem leszögezni, hogy nem vagyok a kreatúrája.- Ezzel együtt nem lehetett könnyű feladat Gajdócsi István tizenhét éve után beülni abba a székbe...- Nem volt hálátlan egyáltalán. A helyzet volt teljesen más. Akkor a legnagyobb kihívás az volt, hogy lehet békésen levezényelni a rendszerváltást vidéken is, nagyobb baj nélkül, normális keretek között. Mire én beléptem a hivatalba, lényegében már nem volt olyan MSZMP, amelyik beleszólt volna a dolgaimba, aztán négy hónap múlva meg is szűnt a párt. Aztán volt egy nagyon zűrzavaros állapot az általános választásokig. Ha jól 4 Gál Gyula agrármérnök, ebben az időben az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára. 189
