Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
Fűzi László Megérkezés IV. rész 1. Abban, hogy váltottunk, azaz Egerből Kecskemétre költöztünk, minden egyéb mellett ott rejlett az a vágy is, hogy valahol helyet találjunk magunknak, másképpen mondva annak a vágya, hogy megtaláljuk a magunk helyét. Ha a költözésünk után egy hónappal vagy egy évvel, vagy akár több év elmúlta után valaki megkérdezte volna, hogy valóban megtaláltuk-e a helyünket, feltehetően egyikünk sem mondott volna igent. Nem, mert Kecskemétre is a semmire jöttünk. Számos vonatkozásban rosszabb volt a helyzetünk, mint Egerben. Ági gyesen volt, újra „otthon" Zsófival, vártuk az újabb baba születését, albérletben laktunk, az albérlet díja és a rezsi elvitte az én fizetésemet, a megélhetésre maradt a gyes, ami akkor ezer forint körül volt. Akkor kezdtem írni, a felkéréseknek eleget tettem, jeleztem én is, mikor miről írnék szívesen, de így is kellett az az említett hét év, hogy az ekkor írt tanulmányaimból, recenzióimból az első kötetem összeálljon. Előadásokat tartottam, TIT-tanfolyamot vezettem, aztán óraadó lettem az egyik szakközépiskolában, fél évig vagy egy teljes évig helyettesítettem egy beteg tanárt. Ekkor már valóban megtapasztaltuk, hogy egy fizetésből nem lehet megélni, ezért vállaltam egyre több munkát. Sokadszorra mondom, így volt ezzel akkor mindenki, s így van ezzel ma is szinte mindenki. Ehhez most azt teszem hozzá, hogy az elmúlt ötven év legnagyobb kárt okozó jelenségének tartom ezt. Ha több helyen dolgozik valaki, akkor nem tud teljes erővel az állandó munkájára figyelni, ha több helyen dolgozik valaki, akkor állandó kapkodásban-rohanásban éli az életét, s az elvégzett munka egyik területen sem éri el azt a színvonalat, amelyet el kellene érnie. A magam munkájával sokszor voltam elégedetlen én is. Mindehhez hozzáteszem azt is, hogy a különböző munkák közötti állandó váltások hozzájárulhatnak az ideiglenesség érzetének kialakulásához. 2. Sokszor vesztettük el a reményt, hogy valóban sikerül megkapaszkodnunk itt, hogy egyszer majd lesz Áginak is munkája. Az első időben, amikor mentem haza, 17
