Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Havadi Gergő - Majtényi György: Haverok, buli, Politikai Bizottság: Vendéglátás, éjszakai élet és luxus a szocializmusban
1989-ben a hírszerzés KOH-I-NOOR fedőnevű ügynöke nyitott volna „masszázsszalont" Solymáron külföldi tőkével és közreműködéssel. A nyugatnémet üzlettársak szállították volna le a tizenöt thaiföldi lányt is. A jövedelmezőnek tűnő vállalkozásba - a belügyi jelentés tanúsága szerint - magyar kormánytag, bankvezér, tanácsi vezető és vállalatigazgató is beszállt, ám az üzlet végül meghiúsult.101 Partizánból kurtizán A prostituáltak szocializmus kori világáról természetesen csak hézagos információink vannak. Többnyire azt tudjuk, amit a belügyi jelentések megörökítettek. Kevés az igazi életkép, a valóban élményszerű leírás. Az irodalomban azonban jó néhány kurtizántörténettel találkozhatunk, és ismert egy emblematikus történet a korból is. D. Kardos Éva Vörös alkony című önéletírásában beszélte el sorsát, amely a Nógrádi Sándor partizáncsoportból a hetvenes-nyolcvanas évek szállodai prostituáltjai közé vezette. Rákosi Mátyás unokahúga a háború alatt a partizáncsapatban ismerte meg Dékán Istvánt, későbbi férjét. Először Ukrajnában volt partizánrádiós, ápolta a sebesülteket, majd a Nógrádi Sándor-féle csoporttal Szlovákián keresztül tört be Magyarországba.102 A háború után Kardos Éva - a magas rangú rokonsága okán is - bizalmi és bizalmas feladatokat kapott; volt Péter Gábor titkársági munkatársa, a rádiólehallgatás vezetője. Férje államvédelmi tiszt lett, 1950-től a kémelhárítás vezetője. Dékán István sorsa jellemző a korra: elbocsátották, majd visszahívták, s azonnal vezérőrnaggyá és belügyminiszter-helyettessé léptették elő. A forradalom előestéjén, 1956. október 22-én váltották le ismét. Az államvédelmi tiszt később iskolaigazgató lett, és nem utolsósorban szenvedélyes vadász, több vadásztémájú könyv szerzője. 1975-ben halt meg Moszkvában, az 56. születésnapján. (A háború befejezésének harmincadik évfordulóját ünnepelni utazott Moszkvába, ahol holtan találtak rá szállodai szobájában.) A visszaemlékezés, amelynek legtöbb életrajzi ténye - kivéve a prostituált lét eseményeit - ellenőrizhető, nem mentes a számmisztikától. A káderek életét megrendítő ötvenhatos (év)szám újra és újra felbukkan a történetben. Az asszony, aki keserűségében egyedül maradt, a bárok világa felé fordult. Az első lépésre utóbb memoárjában így emlékezett: „Az egyedüllét, a magány kilökött az utcára. Ötvenhat éves [kiemelés tőlünk - a szerzők] voltam, és megint ott tartottam - mint már annyiszor -, hogy nem tudtam, mit kezdjek magammal. "103 Átsétált így a lakásával szembeni szálloda bárjába, már éppen távozott volna, amikor „egy magas, szemüveges, intelligens arcú, félkarú férfi jött felfelé a lépcsőn. Rám pillantott és minden teketória nélkül megszólított: - Jöjjön el velem. Százötven márkát kap, elég lesz?"104 Százötven márka (nyolcezer forint) egyhavi fizetésének felelt meg akkor. A félkarú férfi átkísérte innen egy másik szállodába, ahol a portán adott kétezer forintot, hogy elnézzék neki a törvénytelenséget, hogy tudniillik prostituáltat visz fel a szobába. Kifelé menet, a szálloda előtt a londiner elkért még az asszonytól is kétszáz forintot, ennyi volt a hallgatás ára.105 D. Kardos Éva lassanként megismerte az éjszakai 101 Tabajdi - Ungváry 2008: 428-435. Szignalizáció, luxusbordély, fegyverkereskedelem és az elhárítás. Eset a Kádár-rendszer átmentő elitjének mindennapjaiból. 102 D. Kardos Éva és Dékán István egy közös, Utak és ösvények című kötetben írta meg a partizáncsoport, valamint találkozásuk történetét: Dékán - D. Kardos 1975. Dékán István partizáncsoportjának története: Tóth Ferenc 2002. 103 D. Kardos 2004: 260. 104 D. Kardos 2004: 261. 105 D. Kardos 2004: 262-263. 208
