Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja

szövegben később retrospektív (visszatekintő) emlékezéseket olvashatunk Tisza István és Károlyi Mihály rivalizálásáról, Tisza nagyságáról és Károlyi silányságáról. Tisza István halála szimbolikus kezdet: mártír ő, halálával és halála után az inkamálódott Gonosz (Károlyi Mihály) kaparintja meg az országot. A második cikkely is hosszú, regényszerű; hosszú, mert Tormay itt ismerteti 1918. október 31-ének az előzményeit. A következőkben mindkét kötet, tehát a könyv egészén át érvényesül a napló kronologikus elve: egy nap - egy cikkely. Majd megjelennek az „összevont napok", a következők: december 4-7., december 9-11., december 13-15., december 17-22., december 23-24., december 25-30., január 2-3., január 7-10., január 15-24., január 27-31., február 1-3., február 12-13., február 16-18., február 20-22., március 1-5., március 7-8., március 10-11., március 17-18., március 30-31-én, április 1-2-án, április 11-12., május 20-21., május 24-25., május 26-29., május 30-31., június 17-18., június 22-23., június 29-30., július 3-4., július 7-10., július 14-20., július 24-28., július 29-31. Ez rendben is van, a műfaji megkötéseknek eleget teendő meg kell teremteni a napló folytonosságát, és nagyon életszerű, ha nem minden egyes nap társul napi feljegyzéssel. Érdekesek az írással meg nem jelölt napok is, mert semmiféle indokot nem kapunk a dátumok folyamatosságának meg-megszakadására: nincs cikkely február 4-én, 5-én, 6-án, 7-én és 8-án, március 25-én és 26-án, június 6-án és 7-én. Feltűnő a leghosszabb szünet poétikai megoldása. A megoldás egy nagyon direkt átkötés. A Február 1-3. cikkely így fejeződik be: Ne

bánja - mondottam -, legalább megtudják, hogyan vélekedtem róluk." A rákövetkező, a február 9-i cikkely ezzel kezdődik: „És csakugyan megtudták." Tormay Cécile e fogással mintegy jótékonyan elsimította az írás napokban mérhető űrjét. Ugyanezzel az eszközzel vagy prózaírói fogással élt a két kötet között is. Az I. kötet, a Feljegyzések 1918-1919-ből utolsó cikkelye (március 21.) nagyon erőteljes lezárással és egyben előreutalással fejeződik be: „Egy borzasztó hang üvöltött végig az utcán: Éljen a proletárdiktatúra!" (262.) A II. kötet címe A proletárdiktatúra. Első cikkelye március 21-ikének éjjelén íródott. A kötet így kezdődik: „Egy pillanatra csend lett, olyan iszonyú csend, mint amikor a ny aktilón fennakad a bárd. /.../ Odakinn megint elbődült a hang: - Éljen a proletárdiktatúra!" (265.) A „megint" szócska és az ismétlődő mondat ott folytatja a szöveget, ahol az előző kötet végén abbamaradt, jelezve, hogy a két kötet egyetlen könyvet alkot.

Mind a kronológiai hiányok, mind az „összevont napok" gyakorlata jól megfér a naplóírás természetével. Ahogyan az is, hogy a névalakok gyakran mozgók (ami írható esetleg a 2003-as könyv sajtó alá rendezőjének számlájára is). A szinte naponkénti írás, hol Budapesten, hol Balassagyarmaton, hol Szügyön, magyarázhatja az ingadozó névalakokat, de magyarázhatja az is, hogy nem kizárólag napi feljegyzésekről van szó, hanem visszatekintésről a közelmúltba. Mindenesetre Búza Barna (48.) olykor Búza Barna (178.), Kurt Eisler (95.) másutt Eisner (240., 317.), a városparancsnok neve olykor Heltai-Hoffer Viktor (14., 53., 62.), olykor Heltai-Hecht Viktor (102., 140., 143.) (Tormay Cécile gondosan rögzítette a magyarosított nevek eredetijét, mintegy ezzel is bizonyítván a zsidó szupre- máciát), felbukkan Joff vagy Joffe neve (40., 95.), Vyx alezredes egy helyen Vix (157.). De ami ennél fontosabb: néhány helyen mintha a szerzőnő akaratlanul megsértené a napló műfaji mezejének egyik kikerülhetetlen következményét. Mivel a napló, mely megengedi a visszatekintést is, a retrospektívitást egy adott nap időpontjából szemlélődve, óhatatlanul korlátozott horizontú. Korlátozott abban a tekintetben, hogy olykor visszakanyarodhat a múltba (mint a Bujdosó könyv néhány passzusa a szerzőnő gyerekkorához, vagy 1918. október 31-ét megelőző epizódokhoz és hangulatokhoz), de ami a közeli vagy távolabbi jövő konkrét eseményeit illeti, arról nem lehetnek ismeretei, mert Scire nefas, o, Leukonoae, a jövendőt tudni tilos. A memoár már az egykori események viszonylatában ismert jövő, azaz a visszatekintetés viszonylatában ismert múlt felől tekint vissza (a felidézett események és alakok későbbi hatása és sorsa már ismeretes).

50