Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
mint a Szisz-emlékkönyv); az így alakult helyzetben Géza is visszamondta a részvételt, tehát maradunk itthon, nem fertőzzük egymást, sem az olvasók szélesebb rétegeit. A mai „hétköznap" örömei aztán folytatódtak. Délután felhívott Panek, tőle tudtam meg, hogy az Utunk e heti (kedden, helyileg, a megyei p. bizottság szintjén cenzúrázandó) számából a tervezett két Szilágyi Domokos-oldal helyett csak egyet akartak engedélyezni, mire Létay mindkettőt kivette, annak reményében, hogy a jövő számra elintézi Bukarestben a dolgot, annál is inkább, mert a múlt héten ugyanígy két Nichita Stánescu- oldalt hoztak. Nos, meglátjuk. Ahogy hallom, Gogát kellett betenni a helyére, minthogy Goga-napok voltak (már évek óta megrendezik, mint tudod bizonyára). Szintén a mai nap híre, hogy a kolozsvári bábszínház magyar szekcióján (Nyugatra szökés folytán) megüresedett két bábszínészi helyből a minisztérium csak egyet akar versenyvizsgára meghirdettetni, noha eddig is csak kilencen voltak, a román szekció tizenegy bábszínészével szemben; ez Laci fiamat potenciálisan sújtja, annál is inkább, mert azt az egy állást valószínűleg lánynak hirdetik meg, hiába akarná őt (Lacit) a társulat (a magyar szekció), hiába volt két hétig turnén velük (az ő kérésükre) saját költségre, és hiába játszik már másfél hónapja az előadásaikon. Pedig ez volna az egyik utolsó szalmaszál, hogy elindulhasson itt a pályán, ahhoz közelin, amit szeretne, és amihez talán van is tehetsége. (Távlatilag rendezhetne itt, a fényképezést - amellyel legutóbb az újvidéki nemzetközi triennálén épp a színházi fotózásban bizonyított - viszont máris gyakorolhatná, az ő hasznukra is.) Mindez a visszautasítás alighanem nekem is szól - mint ahogy ez az írószövetségi díjosztáson bebizonyosodott. Az történt, ami korábban Bekével: a nemzetiségi bizottság (az írószövetségen belül) nekem adta a díjat - most osztják az 1984-est! -, az országos zsűri azonban értesítést, pontosabban utasítást kapott, hogy én nem részesülhetek belőle. (Ezt többeknek elmondhatod, nyilván Évukának is; eggyel több ok, ha már ennyire számon tartott személyiség vagyok, hogy siessen a kéziratleadással.) így valószínűleg Benkő Samu kapja a kritikai díjat - legalább jó helyre megy. (Persze nálam sem lett volna rossz helyen, erkölcsileg és anyagilag sem, bár már kezdtem kételkedni - az előzetes, még jó hírek alapján - önmagámban: egy évben útlevél is, díj is - talán még Csíkszeredába is elutazhatom államköltségen; gyanúsan sok lett volna a jóból, identitászavarom támadhatott volna...) Kallós Z.-nak mindenesetre nemigen fognak díjat adni mostanában, és nyilván nem csupán azért, mert nem írószövetségi tag. Ez a kitérőm korántsem becsmérlő akar lenni Samut illetően. Az más kérdés, hogy ki így, ki úgy várja az idő múlását, a hallgatásnak, a visszahúzódásnak vannak fokozatai. A felhúzódásnak is - fel egészen a fa felső ágaiig (mint ahogy ez színész barátoddal történt). Vagyis sokféleképpen érik meg vagy nem érik meg az emberek vágyaik (viszonylagos) teljesülését. És különböző helyszíneken, különböző határokon innen és túl, esetleg egész mélyen, deszkák közt, a föld alatt. Én szeretnék a föld felett megmaradni, és természetesen itt. Ilyen hétköznapok között is, ellenükre. Bár ne panaszkodjam. A leírt (mai) kellemes napot egy barátunknál disznótoros vacsorával, bécsiszelettel (!), szilvapálinkával és sörrel öblítettük le. Egy órát gyertyafénynél ültünk, és mire hatni kezdett az ital, a fény is megjött. Ezt (bécsiszelet nélkül, általában) meg lehet tenni itthon is, a malomban is. Legalábbis az alkoholizálást. Mert ez is egy mód a kivárásra. Hogy utána jön-e kijózanodás? Meg a többi után? Nekünk és másoknak? De ennyi most elég is a malomi gondolatokból, egyelőre. Baráti szeretettel üdvözöllek Ui. (október 24.) A történetek lekerekítődnek egy-két nap alatt. Laci fiam ma lelépett a bábszínházból - miután a kedves román igazgatónő (a „nagy Brad" sógornője, egy közönséges „cáca", ahogy felénk újabban mondják) több napos hazudozás után a lányhelyet hirdettette meg, s ugyanakkor nem volt hajlandó felküldeni a minisztériumba (ígéret 75
