Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
így, emellett pedig behoztam a dilettánsokat (külön kiemelte, föltételezhetően képzőművészekre utalva ezúttal, hogy a Székelyföldről hoztam dilettánsokat), s ezért tiltották le az utóbbi hónapokban műsorainkat. „Megint mellébeszélsz" - válaszoltam én, és megneveztem a letiltott műsorokat (először: Lászlóffy Aladár és Kenéz, a Banner előadásában, valamint Prokofjev, Ágoston Bandi és Márkos Berci előadásában; másodszor a Pro Camera, ők Schubertét, Terényi Edét és Zeno Vanceát játszottak volna, már a legújabb igények szerint, hazai és egyetemes, csak zeneművekből összeállított műsorban). Persze Rácz urat ilyenkor nem lehet megfékezni - csupán felülről! -, előhozta Szárhegyet, eredendő bűnömet (egyikét az eredendőknek); de nem csupán azt, hogy én erőszakoltam ki a szárhegyi anyag közlését a Korunkban (elhozva a húzódozó Létaytól azon bizonyos tanácskozásunk nemzetiségi vonatkozású anyagát); hanem azt is, hogy amikor Florescu lejött Koppándival, és „őt ki akarták nyírni" (?!), sem Gáli Ernőben, sem bennem nem volt annyi becsület, hogy - az egyébként személy szerint főként kettőnk, de lényegében a Korunk ellen irányuló - gyűlésen felálljunk, és megmondjuk, hogy neki (mármint R. Gy.-nek) semmi köze a dologhoz, ő akkor épp szabadságon volt, és különben is ellenezte a leadást; de a spaltokat mégis ő vette magához (vajon őrzi is?), amely ugyanakkor igazolja, hogy az akkori - a mostanival össze nem mérhető - hivatalos cenzúra, illetve akkor már minisztériumi (tanácsi) ellenőrzésnek nevezett előolvasás igényei szerint módosítottunk a szövegen, vagyis nem csupán a saját fejünk szerint jártunk el. Nem folytatom a kellemes (szerkesztőségi) atmoszféra jellemzését. Ezt is csak azért írom, hogy magamat is emlékeztessem egy-egy kis jelenetre. Amelyeket itt a malomban vagy kint a teniszpályán lehet úgy-ahogy kiheverni. (Egyelőre csak itt, mert egy makacs könyökízület-gyulladás miatt fél évre eltiltott az orvos a játéktól; most megpróbálom a bal kezemet begyakorolni - utóvégre Takács Károly is bal kézzel lett olimpiai bajnok, balesete után! No látod, milyen harcos vagyok még mindig? Persze elválik, mire lesz jó a bal kezem, például teniszben. A szerkesztésben, cikkírásban már kezdem látni...) Sok-sok újabb, napi, de tartósabb hatásúnak ígérkező örömről kellene még írnom Neked, például a most megjelent, dr. Indig Ottó által vállalt X. osztályos Magyar nyelv és irodalom c. tankönyvről (Szisz évfolyamtársa volt a szemét); ebből megtudhatod, hogy Ady a „zaláui »nagyiskola«" diákja volt, Tamási a Hargita megyei Lupémban született, hogy Parajd helyesen Praid és a Küküllő Tirnava (az Áprily-fejezetben). Nyilván nem ő találta ki, de voltak páran, akik végrehajtották az elképzelések tankönyvbe írását. A könyv színvonaláról szólni fölösleges. Különben ez az egyetlen tankönyv, amelyet a most következő tanévre kinyomtattak, tudtommal román nyelvűt sem újat; közölték viszont az igazgatókkal, hogy az igényelhető (még ingyenes) tankönyvek, különféle tárgyakból, csak románul állnak rendelkezésre - bár a tanítási nyelv, az előjelzések ellenére, még megmarad a líceumokban (ezt persze nem így mondták). Ősztől nem lesz különbség a román nyelvtanítás programjában a magyar (nemzetiségi) gyerekeknél, már az első elemiben sem, a földrajzot pedig a harmadik elemitől fogják románul tanulni (a megye földrajza). - A most szerkesztés alatt lévő, júniusi Korunkban olvashatod majd azt a gyönyörű történelmi tanulmányt, vitacikket, amelyből sokat tanulhatsz majd Erdély történelméről. (Előzőleg a Románia literará és A Hét közölte.) Nálunk (?) ez lesz a harmadik ilyen átvétel. Ezek után igazán nem csodálkozom, hogy olyan hírek érkeznek - például a „zaláui nagyiskola" városából -, hogy valamelyik előfizetőnk az ablakon dobta ki Korunk-példányát, Szépfalusi pedig felbontatlanul küldte vissza Bécsből az ajánlott küldeményt. Még csak az hiányzik, hogy a tőletek rendelt 2000 példányt lemondják, akkor alighanem bezárhatjuk a boltot. Egyúttal pedig a kör is bezárult, a szándék belső-külső segítséggel megvalósult. - Folytassam még? Azzal például, hogy a TV meteorológiai jelentéséből eltűnt az országrészek említése, nincs már Transylvania (csak az ország északnyugati része, ahogy egy szép könyv címében is látható). Hát 72
