Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)
megkoszorúzott nemzeti imának az összes fővárosi községi iskolákban az iskolai munka megkezdése előtt való elmondását a székesfőváros tanácsa 92.413 számú határozatával kötelezően elrendelte, egyben meghagyta azt is, hogy az imának kartonlapokra kinyomtatott szövegét minden tanteremben kifüggesszék. Remélhető, hogy ez a példa útmutatásul szolgál az állami és felekezeti iskoláknak is."33 (Ugyanekkor Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter34 1920. október 27-én kiadott rendeletében úgy intézkedett, miszerint az „isteni örök igazságosságba vetett rendíthetetlen hit" ébrentartása érdekében az Ima minden rendelkezése és közvetlen vezetése „alatt álló alsó- és középfokú tanintézetében, mindennap a tanítás megkezdése első órájának elején, valamint az utolsó óra végén a tanulók által mondassák el. Ha a tanintézményben szokás vagy valamely rendelkezés folytán már valamilyen más egyházi imát mondanak, úgy a fenti ima ezen imák után mondandó el."35 Egy évvel később elrendelték, hogy az Imát az országszerte kiírt pályázaton nyertes Szabados Béla-féle dallamra énekeljék, és a Jelszót szintén megzenésítették: 1921-ben Szerelin Hugó írt hozzá kottát.36) Bizony, a példa (és a rendelet) útmutatásul szolgált, s erre többen is emlékeznek. Sükösd Mihály tárgyilagosan számolt be róla: „A Horthy-rendszer egyik, minden mást uraló, szükségszerű alapeszméje lett a revízió, tehát a trianoni országcsonkítás megváltoztatása. »Csonka-Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország«, imádkoztuk már az elemi iskolában is, a tanítás megkezdése előtt."37 Vezér Erzsébet egy glosszában irredentának nevezte akkori gyerekönmagát: „Valamikor kislány koromban [...] még mindnyájan irredenták voltunk, hiszen közel volt Trianon. Az iskolában a reggeli imádság után elmondtuk: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország."38 Feuer Máriának „az elemi iskola védettsége ötlik fel: a skót református egyház iskolája arról volt híres, hogy szigorúan demokratikus keretek között működött: reggelente mindenkinek el kellett skandálni a Csonka Magyarország nem országot, de utána következett egy-egy protestáns zsoltár, a S'má Jiszráél, majd a Miatyánk."39 Kertész Imre pedig az azután megélt rémisztő jövő képét látta meg az iskolai tudatformáló és kollek- tivizáló jelmondatokban: „Egészséges gyermek voltam, [...] tanulója az iskolának, apró polgára az államnak. »Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, hiszek Magyarország feltámadásában« - imádkoztam a tanórák kezdetekor. »Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország« - olvastam a vérző festékkel körvonalazott térkép feliratát a falon. »Navigare necesse est, vivere non est necesse« - bifláztam a latinórákon. 33 A nemzeti ima a főváros iskoláiban. BH, 1920. okt. 8. 3. 34 Haller István (1880-1964) tudomásom szerint nem volt rokona (vagy csak nagyon távoli) az olvasói levelet író mosoni Haller Jánosnak (1881-1968), bár működésük éppen ekkor egy történelmi pillanatra a revíziós gondolatban találkozott. Haller János - kiemelkedő pedagógusi munkája mellett - idézett olvasói levele után tette közzé a Nem! Vezérfonal iskolák részére című kötetét (1920, a Területvédő Liga kiadásában), Haller István pedig - aki a Huszár-, Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányban 1919. nov. 24-től 1920. dec. 16-ig volt miniszter - ekkor készítette el és terjesztette elő a numems claususról szóló törvényjavaslatot, melyről később könyvet is írt (Harc a numerus clausus körül, 1926), melyeket később olyan kötetek követtek, mint pl. a Faj-e a zsidóság, vagy felekezet? (1926) és A zsidókérdés és a keresztény térfoglalás végleges megoldása (1938). 35 Hivatalos Közlöny, 1920/47-48. 126. sz. Idézi: Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Bp., 2002. 52. -. 36 Zeidler Miklós: lm 52., ill. 65. 37 Sükösd Mihály: Bárdossy: mártír vagy háborús bűnös? Mozgó Világ, 2000. jan. 78-82. 38 Vezér Erzsébet: Azt se tudja, hova-merre. Elet és Irodalom, 1999. júl. 16. 11. 39 Feuer Mária: [Önéletrajz] Napút, 2001. dec. 95-97. 94
