Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bence Erika: Alkotás háború idején (Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában)
Bence Erika Alkotás háború idején Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában A James Bond-legenda a befogadó előtt nyíló lehetséges értelmezési horizont. My name is Bond. ]ames Bond. Lovas Ildikó regényének legelején, magyar fordításban kissé sután hangzik a szállóigévé vált mondat, ugyanakkor a séma lebontását jelző első nyelvi megnyilatkozás. Az író ugyanis a filmipar teremtette szuperhős legendájának valóságra fordításával, objektív kötődéseinek megteremtésével alkotja meg a jelen (pontosabban a kilencvenes évek) történéseinek múltbeli értelmezési távlatát. A regénybeli álomhősnek szabályos, jól követhető biográfiája van: a James Bond fedőnév, igazából Dusko Popovnak hívják, 1912-ben született, anyanyelve szerb, gazdag polgári családból származik, ami lehetővé teszi számára, hogy Berlinben építészhallgatóként - a nőkben és a szerencsejátékokban rejlő lehetőségeket kutatva - az aranyifjak gondtalan életét élje. Éva Braunnal egy fényképészműteremben ismerkedik meg: a hírhedt szerelmi háromszögben ő a „nevető harmadik"; a találkozásaik alkalmával titokban - zsebből, szöveten át - készített valamennyi fotója ma zárolt dokumentum. Először az Abwehr szervezi be 1940-ben, de kiábrándulva a náci hatalomból („...aki úgy bánik a nőkkel, ahogyan a náci, az minden gonoszságra képes.", 35.), az angoloknak kezdett dolgozni. Megváltoztathatta volna a világtörténelem alakulását, ha Churchill komolyan veszi - láthatatlan tintával írt - jelentését 1941-ben, miszerint „a japánok az év vége előtt meg fogják támadni Pearl Harbort" (9.), vagy teret szentel azon figyelmeztetésének, mely szerint „a németek által »túlfűtött gőzkazánnak« nevezett területen - ez Szerbiát jelentette - egyre jobban és ügyesebben szervezkedő vezető, akit barátai és elvtársai Tito fedőnévvel illettek, korántsem csak antifasiszta háborúra készül (...), célja ... a kommunizmus" (10.). Tudjuk még róla, hogy találkozott Draza Mihailovic csetnikvezérrel, akit mocskos gyilkosnak tartott, s erről az angolokat is meggyőzte. Megtudjuk, hogy 1944-ben Bácskában tartózkodott azzal a feladattal, „hogy felmérje a szovjetek előrenyomulásának ütemét" (42.), jelentést tett a partizánok magyarok soraiban elkövetett vérengzéseiről, de a szövetségesek nem tartották fontosnak a beavatkozást. Egy évvel élte túl „az általa annyira megvetett Walter marsallt" (35.), akivel és partizánjaival szemben lényegi kifogása ismét az volt, „nem tudnak bánni a nőkkel" (19.). S aki nem tud bánni a nőkkel, mindenre képes... Sok minden kiderül hát a híres ügynökről: háborús kémtevékenységéről és szerelmi kalandjairól. A Kijárat az Adriára mégsem kémtörténet, és - bár az alcím és a regénykezdet is ezt sugallja - nem is James Bondról szól. S noha a háborún kívül alig van más tere, illetve kerete, nem is háborús regény. Pontosabban, Lovas Ildikó regénye kétszólamú alkotás, s ebből az egyik szólam kétségkívül az ügynöklegenda balkáni változatát közreadó elbe93
