Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Vasy Géza: Az Egy: Látó, Fehér, Kettőztető, Másolhatatlan

Vasy Géza Az Egy: Látó, Fehér, Kettőztető, Másolhatatlan Dobozi Eszter költészetéről A címbeli kettőspont helyére vesszőt téve Dobozi Eszter eddigi öt verseskönyvének címeit olvashatjuk időrendben. Az írásjel csekélyke módosításával azonban egy olyan mondatot kapunk, amelynek költői értelemben szinte axiomatikus jelentése van: elmond­ja, hogy mi jellemzi az Egyet. A névelővel nyomatékosított és nagy kezdőbetűvel írott Egy magától értetődően szimbolikus, nem egyértelmű fogalom, amely összetetten jelent meg az első kötetben, s amelynek ezt az összetettségét a későbbi kötetek tovább is gondolták, s így módosították is. A második kötettől kezdődően a címek egyúttal egyes versekéi is, az első kötetben egy olyan ciklus címe Az Egy, amely e fogalom köré épül. Ha nem egészen önkényes a címbe írott mondat, s ha feltételezhető, hogy Az Egy a személyiségre is vonatkoztatható, akkor nyilvánvaló, hogy a további köteteknek címet adó versek is szólnak a személyiségről. Ennek következtében, s a kötetcímadás kiemelő jellege miatt, mindegyiküknek óhatatla­nul van ars poetica jellege. Az ars poetica fogalma eredetileg azokat a költői alkotásokat jelölte, amelyek közvetlenül, nemegyszer tanító jelleggel tárgyalták a jó mű sajátosságait, törvényszerűségeit. A felvilágosodással kezdődő modern korban a költészet fogalma egyrészt a lírára szűkült le, másrészt ez a líra egyre inkább a személyiséget kifejezővé vált, s így tágabb értelemben, ha nem is minden, de számos lírai mű rendelkezett ars poe­tica-szerű tartalmakkal, jelentésekkel. Azok a huszadik században egyre radikálisabban megjelenő tendenciák pedig, amelyek elszemélytelenítésre törekedtek, ennek közvetlen vagy áttételes deklarálásával ugyancsak ars poeticákat fogalmaztak meg. Dobozi Eszter költészete kapcsán meglehetős egyértelműséggel kijelenthető, hogy az ókortól napjainkig ívelő költői tendenciák sokoldalú ismeretében lehetetlennek és értel­metlennek tartja ennek a hagyománykincsnek az elvetését, leminősítését, ugyanakkor korántsem tekinthető konzervatív költőnek. A negyedszázados költői pálya kezdetén jól érzékelhetően foglalkoztatta őt az, hogy megtalálja nemcsak személyiségének, hanem abból formálódó költői alkatának legfontosabb jellemző jegyeit, s kikísérletezze az ennek leginkább megfelelő verstípusokat, beszédmódokat. Az első kötetre a meditatív-intellek- tuális szabadvers volt a jellemző, s az évek során a meditatív-intellektuális jelleg egyre következetesebbé, s ennek következtében a versek képi és gondolati anyaga sűrűbbé, megformálási módja egyre kötöttebbé vált. Mindez a kilencvenes években zajlott, a poszt­modern diadalmas uralkodásának időszakában, tehát a divattal, az árral szemben úszva. A divatból sok minden leértékelődött azóta, Dobozi Eszter költészete viszont maradandó­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom