Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Füzi László: Búcsú Hatvani Dánieltől
Fűzi László Búcsú Hatvani Dánieltől 2006. október 13-án, három hónappal hetvenedik születésnapja előtt elhunyt Hatvani Dániel, lapunk egyik alapító szerkesztője, 1974 és 1988 közötti főszerkesztője. Tevékenysége meghatározta a lap szellemi arculatát, a szociografikus szemléletmódot, a neve által jelzett időszakban vált a Forrás havi megjelenésű folyóirattá, az általa kialakított működési formák sok vonatkozásban a mai napig jellemzik szerkesztőségi munkánkat. Hatvani Dániel Uszaderzsen született 1937-ben, a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát, 1960 végétől újságíróként dolgozott a Petőfi Népe szerkesztőségében. Az írással már egyetemistaként eljegyezte magát, Kecskemétre kerülése után a Kiskunságban is jelentek meg írásai, a Forrás szerkesztőségének a folyóirat indulása óta tagja volt. Varga Mihály eltávolítását követően, 1973. november 1-jétől lett a lap főszerkesztője, 1974 januárjában szerepelt a neve főszerkesztőként a folyóiraton először. Nevéhez kapcsolódik az addig kéthavonta megjelenő folyóirat havonkénti megjelentetéséhez szükséges feltételek megteremtése (lépcsőzetesen történt ez, előbb évente tízszer, majd tizenkétszer jelent meg a lap), ehhez kapcsolódóan a szerkesztőségi munka kereteinek és a szerkesztőség szerkezetének kialakítása, máig hatóan. Mindezek azonban csupán a külső kereteket jelentik, annál is inkább, mert Hatvani Dániel tizenöt éven keresztül volt a lap főszerkesztője, így munkája meghatározó jelentőségűnek bizonyult a folyóirat történetében. Elfogadva a Varga Mihály által megteremtett alapokat, a Forrás látókörét egyrészt a szociográfia további hangsúlyos szerepeltetésével, irodalomtörténeti-elméleti hátterének megteremtésével, másrészt pedig az ehhez az irányzathoz kötődő szépirodalom közlésével bővítette. Szerkesztése alatt rendszeresen jelentek meg interjúk, Hatvani Dániel készítette őket, elemzések a harmincas évek nagy szociográfiai hullámával kapcsolatosan, és tanulmányok, recenziók az újonnan megjelent szociográfiai kötetekről. A hetvenes-nyolcvanas években vita folyt arról, hogy létezhetnek-e egyáltalán irányzatos folyóiratok, erre a vitára utalva ki kell mondani, hogy a Forrás a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején irányzatos folyóirat volt, Hatvani Dániel legfőbb érdeme ennek megteremtésében mutatkozott meg. A Forrás irányította rá a figyelmet az 1943-as szárszói konferenciára, a népi kollégiumokra, a népi mozgalomhoz kapcsolódó könyvkiadásra, s így tovább, másrészt pedig kereste azokat a pontokat, amelyeken keresztül ez a hagyományvilág tovább éltethető lett volna, itt ismét csak a mozgalommá szerveződés mintáira, a tanácskozásokra, a könyvkiadásra gondolok. A történetiség mellett a szociográfiák révén a napi élet gondjai is helyet kaptak a lapban, Hatvani Dániel ezek tisztázásához kereste a történeti hátteret. Hatvani Dániel a szerkesztői munkája mellett jelentős költői-írói-szociográfusi munkásságot mondhatott a magáénak, ám ahogyan az lenni szokott, a szerkesztői munka „ránőtt" mindarra, amit megteremtett, a szerkesztés eseményei, a Forrás körüli történések nagyobb figyelmet kaptak, mint írói-költői munkásságának összetevői. Első verseskötete még 1965-ben jelent meg (Üvegcserepek), ezt újabb verseskötetek (Koronaakác, 1975; 126
