Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 12. szám - HARMINC ÉVE HALT MEG SZILÁGYI DOMOKOS - Bertha Zoltán: Szilágyi Domokos-emlékkiadványok a szatmári szülőföldön

szabadságküzdelem, a mindenségigény kozmikus vonásaira - a „megtörhetetlen morális tartás" épségére és az illúzióporlasztó „kényszerleszállás" gyötrelmes vigasztalanságára s esztétikailag az „enciklopédikus tudásra utaló örökség rendezett kavalkádjának" káprázatos formakincsére mutat rá. Több tanulmány külön sajátos területekre és vonatkozásokra irányítja a figyelmet. Végh Balázs Béla Szilágyi Domokos gyermeklíráját, gyermekírói tevékenységét tekinti át és értékeli. Demény Péter (egyes József Attila-párhuzamok felderítése mellett) a Kovács András Ferenc szerepjátszó, alak- és identitásváltogató, énsokszorozó költészetére tett hatásokat méri fel, kitérve az eltérésekre is: míg az abszolútum szertefoszlását megszen­vedő nagy előd - a tragikus iróniával is - „lázad az én és a nyelv széttöredezettsége ellen, utóbbi éli és szenvtelenül leírja ezt az állapotot". Bence Lajos a költő Mura-menti (és az élénk avantgardizmus kontextusát jelentő délvidéki) recepcióját foglalja össze. Fazakas László (forrásértékű szövegvizsgálatokkal) az örökölt protestáns hagyomány, a vallási és biblikus motívumok jelentőségét emeli ki. Balogh E. Csaba pedig a lélekfilozófiai mély­ségű játék (és a „kamasz angyalra" jellemző játékon átsugárzó) teljességigézet lényegi magatartás-, szemlélet- és poétikummeghatározó karakterjegyeit veszi számba és kíséri nyomon részletes, érzékeny megfigyelések sokaságával. Mindezek az értelmezői törekvések pedig elevenen tanúsítják és híven példázzák: magát is minősíti, önmagát is becsüli egy klasszikussá vált nagy költő utókora, ha nem marad hálátlan. 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom