Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Poszler György: Salemi vérvád? – eszlári boszorkány? (töredékek – Tiszaeszlárról – Sándor Ivánnak)
Poszter György Salemi vérvád? - eszlári boszorkány? (töredékek - Tiszaeszlárról - Sándor Ivánnak) Tiszaeszlárról esszét nem írok. írtak róla éppen elegen. Nyilván a jelképesség okán. Hozzátenni nem sokat tudnék. Néhány töredéket azonban feljegyzek. Küldöm - születésnapjára - Sándor Ivánnak. Első töredék: emlékek A hetvenes évek közepén előadás-sorozatot tartok a TIT-ben. Fejezetek a világirodalom történetéből. Egyszer a naturalizmusról és Zoláról beszélek. Nem nagyon szeretem. De mégiscsak megkerülhetetlen. Elmondom, amit talán a legtöbbre tartok. A J'accuse-1. Meg a Dreyfus-ügy történetét. Hozzáteszem kétes dicsőségünket. Hogy tíz évvel korábban csináltuk(?) a tiszaeszlári vérvádpert. Előadás után idős férfi szólít meg. Jó arcú - mint kiderül - református értelmiségi. Nagyon megdicsér. Előadásomat a legjobb bibliaórákhoz hasonlítja. Csak éppen megjegyzi: Tiszaeszlár - bizony, igaz volt. Ahogy azt Bary József - a vizsgálóbíró - „kitűnő könyvében" megírta. A nyolcvanas években a Bagoly-sorozat a rádióban. A rasszizmusról beszélek. Főként az antiszemitizmusról. Ami itt-ott - igaz, csak utalásszerűén, rejtjelesen - jól érzékelhetően felbukkan. Értelmes műsorvezető. Ma is örülök, ha az egyre szomorúbb rádióban a hangját hallom. Az interjú után hitetlenkedik. Honnan veszem ezt az antiszemitizmusgyanút? Többek között mondom esetem a bibliaórával és Tiszaeszlárral. Egészen elképed. Tiszaeszlár se volna a lelkekben elintézve? Mondom, bizony, nincs. Jogilag igen, erkölcsileg nem. Ezért históriailag, pszichológiailag, mentálisan sem. Barátságosan válunk el. Csak - kölcsönösen - csodálkozunk egymáson. Néhány éve hallom: külföldre vándorolt hazánkfia síremléket állíttatott a tiszaeszlári tenjctőben. Mármint Solymosi Eszternek. A szomorú világhírre emelkedett egykori cselédlánykának. Akinek az igazán tehetséges népi költő már „síremléket emelt" a magyar irodalomtörténetben. Neki, akinek a sakterek 1882. április elsején - az eszlári zsinagógában - rituális célzattal - elvágták a nyakát. Ahogyan a négy és fél éves Scharf Samu „tudta" is. A tizennégy éves Scharf Móric - a kulcslyukon át - „látta" is. Amint pontosan ismerjük „a nagy per" történetéből. Végre van síremlék. Ahova a leghazafiasabb párt legfelvilágosultabb tagjai évente koszorúzni járhatnak. Második töredék: elemzések Pontosan ez, a koszorúzás juttatja eszembe Freudot. Elméletét a pszichoszexuális normálfejlődés üzemzavarairól. Hogy a normálfejlődés - meghatározható fokozatokon át - jut el az ideális tárgyválasztásig és erogén zónáig. Csakhogy nem minden fokozaton ha23
