Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Ember az erőterekben
te utol. Korábban többször gondoltam rá, le kellene ülnünk egy kemény beszélgetésre. Őszintén tisztázhatnánk, mitől romlott el a barátságunk. Kerültük ezt a szembesítést. A beszélgetés most már végleg elmaradt.- Az ember mellől elfogynak a barátok, ellenfelek.- Talán senki halála, még a szüléimé sem élt bennem olyan sokáig, hagyott annyira zavarban, mint Gyurkáé. A legváratlanabb időben jut eszembe, újra és újra. Találok valami érdekes újdonságot az interneten a neutrínókról, és azonnal eszembe jut: sajnos ezt már nem olvashatja. Mit szólt volna hozzá? Még mindig visszatér, gyakran gondolok rá. De elmúlik most már..., elmúlik ez az egész...- A XX. századot sokan a fizika századának tartják. A XXI. század a biológiáé lesz, jósolják. Milyen jövő vár a fizikára? Várhatunk tőle meglepetéseket a XXL században?- Ezeket nem lehet előre megjósolni. Azt azonban igen, hogy e században is lesznek mondanivalói a fizikának. A biológia számos súlyos problémája megoldhatatlan a fizika nélkül. A fizika belső fejlődésének több nagy kérdése vár válaszra. A fizikai jelenségek színpada a téridő. A téridő struktúráját a gravitáció alakítja. A gravitációt azonban máig nem sikerült összhangba hoznunk a kvantumelmélettel. A gravitáció kvantumelméletéről szinte semmit sem tudunk. Ez az elkövetkező évtizedek nagy feladata lesz. Valóban elemiek a kvarkok vagy azok is összetettek? Van tömegük a neutrínóknak? Ezek a kérdések túlmutatnak a Standard Modellen. Néhány év múlva a CERN-ben felépül a Nagy Hadrongyorsító, ahol protonokat, antiprotonokat és nehézrészecskéket ütköztetnek egymással a jelenleginél sokszorta nagyobb energiával. Az ütköztetőben olyan viszonyokat állítanak elő, amellyel megközelítik a világegyetem keletkezésekor uralkodó állapotot. Akkor sok mindenre fény derül, nem tudom, megérem-e még.- Tehát lesz még dolga a XXI. század fizikusának.- Rengeteg. Ettől nem kell félnünk.- A hazai fizika jövőjétől sem?- Nézd, mindig akad néhány normális ember a politikában és a kormányzatban, aki tudja, hogy a természettudományokra áldozni kell, másképpen nem megy.- Látom a szobában az új világ eszközét, a számítógépet. Professzor úr, hogyan érzed magad ebben a világban? Kedvvel vagy kötelességből használod az új technikát?- Nagy kedvvel. Mindennap megnéztem az interneten az újdonságokat. Este hat után, mert akkor olcsóbb, telefonvonalon az egyetemi számítóközponthoz kapcsolódom, megnézem a szakmai folyóiratokban az engem érdeklő cikkeket, azokat elmentem a gépembe. Másnap szépen előhívom, kinyomtatom, mert papíron olvasva azért más, mint a képernyőn. Csodának tartom, hogy számítógépem segítségével ezt nap mint nap megtehetem, így benne maradhatok a fizika vérkeringésében. Azt ugye tudod, hogy az internetet is a részecskefizikusok találták ki a CERN-ben?!- Gabi nénitől tudom, hogy legkedvesebb versed az Értől az Óceánig. Úgy érzed, eljutottál az Óceánig?- Őszintén megvallom, nem hittem, hogy idáig eljutok. Nem azért mondom, mert a feleségemet említetted, de ez az igazság: nélküle mindez nem sikerült volna. Áldozatot vállalva olyan családi hátteret teremtett, ami lehetővé tette, hogy utamat végigjárjam. Elégedett embernek mondhatom magam.- Boldognak is?- Igen. Egész életemben azt csináltam, amit szerettem. Kell ennél több? 102
