Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Ember az erőterekben

Hanga Mária miniszterhelyettes felkérte tanszékünket, bíráljuk el a fizika tanításának középiskolai reformtervezetét. Tételes, komoly, elég lesújtó bírálatot adtunk. Mivel Gyurka élére állt a középiskolai fizikaoktatás ilyen szemléletű átalakításának, véleményünk tovább mélyítette ellentéteinket. Marx az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára, majd elnöke lett, hosszú évekig. Pozitív szerepe volt abban, hogy a fizikatanárokat jobban bevonta társulatunk munkájába. Ugyanakkor a középiskolai tanári ankétokon mindent elkövetett, hogy népszerűsítse a középiskolai fizikaoktatást „megreformáló" nézeteit, az új tankönyvtervezetet, amit mi az elméleti fizika tanszéken jól kiveséztünk. Gyurka a kritikát rossz néven vette, egy idő után egymás között már kerültük ezt a témát. Kapcsolatunk lassan felületessé vált. A társulatban körülvette magát a középiskolai tanárok egy csoportjával, akik kábultan lesték megnyilvánulásait, áradozva istenítették. Ebben a légkörben elveszítette a realitás talaját. Volt kollégáival megszakította a szorosabb kapcsolatot, mivel tőlünk baráti bírálatot kapott. Úgy próbáltam megvédeni barátságunkat, hogy kimaradtam az Eötvös Loránd Fizikai Társulatból, melyet vezetőként az oktatási viták színterévé tett. Inkább az egyetemi oktatással törődtem. Persze, én sem tudtam kibújni a bőrömből, ha valami nem tetszett, azt nyilvánosan is megmondtam. Ezt nagyon nehezen viselte. Okos, ügyes, gyors észjárású ember volt, de ahogy öregedett, egyre hiúbbá vált. Amikor hetvenéves lett, a Fizikai Szemle, melynek a főszerkesztője volt, különszámot készített tiszteletére.- Abba a számba Nagy Károlytól is kértek írást.- Amit azután nem közöltek.- Miért nem?- Köszöntőmben szubjektív, baráti hangot ütöttem meg. Végigmentem közös élet- utunkon, a bekezdések így kezdődtek: „Emlékszel még...? Emlékszel még Fejér Lipót és Riesz Frigyes előadásaira..., emlékszel tanulószemináriumainkra..., emlékszel első külföldi tanulmányutunkra..., emlékszel, amikor az arácsi parton..., majd az utolsó fejezettel így zártam le az emlékezést: »Mindig örülök annak, ha egy-egy dolgozatodat vagy könyvedet úgy dedikálod nekem, hogy »régi barátsággal Gy.« Sőt, a legutóbbi napon Géniből küldött képeslapodat, amely a reformáció életművét ábrázolja, így írtad alá: »ősi barátsággal M. Gy.« A mi barátságunk fél évszázados. Voltak közben felhők, amelyek felől a baráti szálak halványabbnak tűntek, de ez csak látszat volt. Hetvenedik születésnapodon igaz, őszinte barátsággal köszöntelek, és kívánom, hogy még nagyon hosszú ideig teljen örömöd az oktatásban, a kutatás sajátos szépségében és tanítványaid tiszteletében. (1997. május)"- Miért nem engedte, hogy ez az írás megjelenjék?- Mert volt benne egy szakasz, amelyben leírtam a véleményemet arról a dolgozatról, amit Chicagóban azon az estén a kezembe nyomott.

Utolsó közös fellépésünk 2002. október 26-án volt, amikor Paul Dirac születésének századik évfordulóját ünnepeltük egy Ortvay Kollokvium keretében. Ketten tartottunk előadást, előtte többször hívtuk egymást, hogy egyeztessük, ki miről beszéljen.

November 25-én beszéltem vele utoljára, telefonon hívtam, néhány nappal korábban kapott valamilyen díjat...- A tudományos újságírók tüntették ki az Év ismeretterjesztő' tudósa díjjal.- Úgy van! Gratuláltam neki, és megemlítettem, hogy a Dirac-előadásom a napokban megjelent a Természet Világában. - Küldök neked belőle, hová postázzam, a tanszékre vagy a lakásodra? Éreztem, örül a figyelmességnek, megköszönte, azt kérte, a lakására küldjem. A tanszéken fénymásolatot készítettem a cikkből, dedikáltam neki régi barátsággal. Másnap, kedden postára adtam. Szerdán vagy csütörtökön megkaphatta. De akkor már nem volt a tudatánál. December 2-án, hétfőn halt meg. Utolsó üzenetem nem ér101