Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok
Dobozi Eszter Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok Jön „Valaki" az ismeretlenségből, és azt mondja, írja, nyomtatja ki, könyv formában küldi szét az országban, hogy „Három dolog van az életben, ami az embert könnyűvé teszi". S az írás mellett a tisztulás és a megkönnyebbülés lehetőségeként két altesti tevékenységet említ. Nem körülírva, nem eufemizmussal. A legalpáribb kifejezésekkel nevezve néven - bátorságát és szabadságát tanúsítva (mintha ezen múlna szabadság és bátorság). „Valaki", annak rendje és módja szerint ezt el is adja, irodalomként. Annak részletes leírását is, hogy miként használja a WC-papírt, milyen állagú legyen a széklet ahhoz, hogy spórolni lehessen a papírral. Miért ne tehetné. Épp ez idő tájt látom a televízió valahányadik csatornáján a legújabb ifjú tehetséget. Akként bemutatott fiatalembert. S hogy akként lehet bemutatni, arra felszólítást és/vagy engedélyt kapott a televízió is, a fiatalember is. Az ország egyik legelismertebb írójától. Ekként számon tartott írójától. O maga jelölte külhoni ösztöndíjra. S ezzel az új író már meg is van csinálva. (Ahogyan ez a fajta beszédmód - tüntetőén - megengedi!) Elhangzik - az új író felolvasásában - néhány részlet is. Arról, hogy milyen is az, amikor az illető - azaz akiről a mű beszél - már többedszer tapasztalja, hogy élete párja (partnere, kedvese, élettársa, netán felesége) mindig épp akkor végzi nagydolgát a WC-vel egybeépített fürdőszobában, amikor az illető (a hős? a főszereplő?) a reggeli tisztálkodás céljából tartózkodik ugyanott. A tv-riporter ünnepel. Az írói őszinteséget ünnepli. (S nem a lakásviszonyok szociológiai pontosságú ábrázolását. Micsoda különbség. Mert azt is ünnepelhette volna. Ám ehhez másfajta érzékenységre, másfajta belső hallásra lett volna szüksége.) Amikor megkérdezem „Valaki"-t, nem akart-e igényelni szakmai véleményt, még mielőtt nyomtatásba adta volna feljegyzéseit, nem volt-e kiváncsi arra, van-e irodalmi, esztétikai értéke annak, amit művel, visszakérdez:- Mi az, hogy irodalmi érték? Mitől esztétikai érték az annak minősített? Van-e, aki ezt ma meg tudja mondani? Visszakérdezett, mert visszakérdezhetett. „Valaki" ugyan mindig az ismeretlenségből jön. Onnan kell érkeznie. Egykor is seregeitek szép számmal a „Valaki"-hez hasonlatosak. Bár korántsem így, ezzel a közvetlenséggel és kontroll nélküliséggel. Mindenki által elfogadott és nagyra becsült műhelyek ajtaján kopogtattak. Mestert keresvén. Céhlevelet óhajtván. A céhen kívántak ugyanis belül kerülni. * Olvasom a sajtóban, hogy Z szakközépiskola X-ben költővendéggel ünnepelte a történelmi sorsfordulót. A költőről ugyan sohasem hallottam, nem olvastam egyetlen sorát sem. Akár szégyellhetném is magam, hiszen ilyen jeles irodalmi személyiséget, aki a történelmi dátum ürügyén példaként állítható a diákság elé, illenék ismernem. Némi nyomozás után hozzájutok szerzői kiadásban megjelentetett kötetéhez. Lapozva, olvasva állapíthatom meg, nincs szégyenkezésre okom. S mulasztásom sincs. Bár a kérdés nem hagy 97
