Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Ittzés Mihály: Egy „antimuzikális“ költő, avagy Weöres Sándor a zeneszerzők szövegírója
Itt zés Mihály Egy „antimuzikális" költő, avagy Weöres Sándor a zeneszerzők szövegírója Előszó-féle egy készülőben lévő jegyzékhez Hosszú évek óta gyűjtöm az adatokat Weöres Sándor megzenésített verseinek jegyzékéhez. A Zenei Lexikon szerint Petőfi Sándor volt a legtöbbször megzenésített költő, ezer fölött van a verseire írott különféle műfajú darabok száma az egyszerű 19. századi magyar nótától a legutóbbi évtizedekben készült nagyszabású oratórikus alkotásokig. Egészen bizonyos, hogy mind számban, mind pedig műfaji gazdagságban csak a Weöres-megzenésítések léphetnek nyomába a magyar költészet tárházából. Az eddigi anyaggyűjtés közelről sem befejezett eredményei alapján akár a Petőfiét meghaladó számú zenébe-foglalást is várhatunk a 20. századi költő terméséből. Weöres Sándort elég korán a zeneszerzők költőjévé avatta Kodály Zoltán. Öregek című versét 1929-ben közölte a Pesti Hírlap a tizenöt éves költő diáksapkás képével. A zeneszerző már ekkor felfigyelt a versre, s 1933-ban - a költő által később jóváhagyott módosításokkal és rövidítéssel - vegyeskarra megkomponálta. 1934-ben az első kecskeméti Hírős Hét nevezetes Ko- dály-bemutatókkal ékes kórushangversenyén hangzott el először a Kecskeméti Dalárda előadásában, Vásárhelyi Zoltán vezényletével. Ennél korábbi Weöres-dalt vagy kórusművet nem ismerünk. Később még egy nagyobb karmű került ki kettejük műhelyéből, a Norvég leányok (1940). A többi mind apróság, jobbára dallamra írt szöveg, melyeknek egy része azért bekerült a költő verseskönyveibe is. Magam először valamikor 1950 táján találkoztam Weöres-megzenésítéssel: Farkas Ferenc akkor még újdonságnak számító Rózsiin ind rigaija n a k dallamaiban. Nem mintha tizenkét évesen vegyeskarban énekeltem volna, de nővérem egy amatőr kórus tagjaként tanulta a darabot, otthon is szívesen énekelgette a líraian szomorkás és élénk-ritmikus melódiákat: „O, ne kérdezd n rózsát, hogy hű marad-e hozzád. .."és „Vég}/ példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt". Később persze kórustagként magam is énekeltem ezeket a Kodály és Farkas-műveket meg mások Weöres-ihlette darabjait; majd a tágabb s szűkebb családban mindennapos zenei-költői eledele lett a gyerekeknek a Bóbita-kötet számos megzenésített verse és a Kodály-dalla- mokra írt, jórészt a Kis emberek dalai között megjelent bájos-játékos Weöres-szöveg. Ha a költő zenéhez való viszonyát akarjuk megvilágítani, legjobb, ha hozzá fordulunk felvilágosításért. Eősze László Kodály Weöres-kórusai - Weöres Kodály-vcrsei című alapvető tanulmányában idézi néhány munkabeszámolóját és önjellemzését. Ezek szerint a költő „meglepő módon [...] antimuzikálisnak tartotta magát, akit 'rossz hallása' miatt 'soha nem lehetett zenére megtanítani'." Már 1938-ban Pécsett a Bicinia Hungarica szövegtelen darabjaihoz készülő ének-versek kapcsán írta Kodálynak: „Nincs senki zeneértő segítségem; zeneértés nélkül, ügyetlenül csetlek-botlok a hangjegyek között, de azért egyre jobban eligazodom." Két évvel később a zenei segítség meglétéről adott számot: „Most, hogy Veress Sanyi druszám kitartóan támogat a munkámban, talán sikerült nagyjából eltalálnom a dalok ütemét és hangulatát." Aki valaha énekelt Weöres-szöveggel párosított Kodály-dallamot, akárcsak egy nyúlfarknyi gyermekdalt, az tudhatja, hogy milyen költőiséggel és zeneiséggel sikerült a feladatot teljesí35 In: Forrás. 35. évf. 6. sz. (2003), 35-37.
