Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Lőrinczy Huba: Hordalékok és diáriumok eszmecseréje
nyugati civilizáció, mert bár a hordalékíró mifelénk is észlel riasztó tüneteket (542., 615-616. stb.), s aggasztja, hogy a „fogyasztói társadalom" rossz példája „...már a mi szocialista rendünket is megfertőzi. Erőteljesen..." (308.), apokalipszis-víziójának elemeit rendre a „kapitalista" országok és az úgynevezett harmadik világ szolgáltatják... A végítélet azonban nem különböztet szocializmus és kapitalizmus közt; egyetemlegesen érvényes: „Rögeszme: amennyire értelemmel lemérhető, az ember vesztébe rohan. Reménykedni csak egyben lehet: a katasztrófában. Abban, hogy az ember megcsömörlik önmagától, és egy halálugrással váratlanul letér az útról, melyet úgynevezett fejlődése kijelölt számára. Vagy hogy a természet megun bennünket, és lefogja ostoba handabandáinkat. Mindkét esetben remény van arra, hogy az emberiségnek egy része életben marad. Amely aztán kezdhetné elölről... mit?" (238-239.) - illetőleg (játékos megfogalmazás, keserű konzekvencia): „Már csak az ég segíthet. Az angyali seregek, a hatszárnyú szerafimok, a sokszemű kerubinok kegyeibe ajánlva magunkat, talán még kicsúszhatunk a sátán csapdájából" (530.). „Nur noch ein Gott kann uns retten" - mondotta 1966 szeptemberében a Der Spiegel munkatársának Martin Heidegger.16 Márai - említettük volt - Déryhez képest csupán elvétve és mellékesen hozza szóba a technikai civilizációt, s véleménye sokkalta megengedőbb. Hajlik arra, hogy jótéteménynek, egy soha nem volt életminőséget adó jótéteménynek is tekintse a káprázatos ipari fejlődés produktumait (Napló 1968-1975: 196-199.), s némelykor elgyönyörködteti az új s új javakat teremtő emberi lelemény. „Ez a mitikus lebegés a sugárhajtásos géppel: mint a fémbe és energiába öntött költészet. (...) Minden kényelem, amit ez a csodálatos és veszélyes, de veszélyeivel is zsongító, megbékítő technikai civilizáció nyújt az utasoknak, beleépült az utasterembe..." - lelkendezik, annál inkább dohogva az utazáshoz „járó" „.. .félelmesen ostoba, színes amerikai film" miatt. „Az ember - aki egyik kezével megalkotta ezt a remekművet, a jumbo-gépet és másik kezével egyidejűleg megalkotta ezt a gonosz hülyeséget, a krimifilmet -, csakugyan rejtélyes lény" - vonja le a következtetést (Napló 1968-1975: 94.). Máskor - az aranyvasárnapi árukínálat láttán - ekként tűnődik: „Ez a bőség álmélkodásra késztető: mennyi találékonyság, ötlet, szorgalom, tehetség kell, amíg egy civilizáció megalkotja a fölösleges játékszereket, melyek ingereket keltenek, szüntelenül, mindig új és új ingert csiholnak az elfásult fogyasztóból. Mert a cél nem a kielégülés, hanem az igény: aki már kielégült, hortyogni kezd és nem fogyaszt többé, csak emészt. És akkor megáll a gép; vége egy civilizációnak" (Napló 1968-1975: 87.). E töprenkedésekben feltárul Márai ambivalenciája: az alkotó, technikai csodák és szükségtelen dolgok garmadáját megteremteni egyaránt képes elme mutatványai lenyűgözik, a csakis a fogyasztásban üdvözülő, csakis a fogyasztásért gerjedő s csakis a fogyasztástól gerjesztett civilizáció eltaszítja. Nem a száguldó technikai fejlődés rémíti, hanem a reá épült civilizáció elfajulása, tartalmatlansága, arány- és távlatvesztése. „A technikai civilizációban már csak a részletekre tudunk figyelni, az egészre soha." - „...a kígyózó, vonagló, fertőző technikai civilizáció - már mutatja a végét valaminek, aminek még csak az elején vagyunk. A vég múlhatatlanul következik. (...) ez a civilizáció már belülről romos. Kár" (Napló 1968-1975: 81., 90.). A szkeptikus szocialista Déry világkatasztrófát prófétái, a módjával spengleriánus Márai a „fausti" kultúra szükségszerű elkorcsosulásán, alkonyatán borong. Különbség ez, még akkor is, ha mindketten tudják: az atom- és hidrogénbomba korszakában a planéta és az emberiség teljes megsemmisülése sem puszta fantazmagória. S elüt a véleményük a Föld kincseinek mértéktelen herdálásával, a környezetrombolással, a természeti „súlyegyen" bűnös megbillentésével kapcsolatban úgyszintén. Márai is észleli, hogy „...az ember - világszerte - moslékos pocsolyát és trágyadombot csinál a lakott területekből (...)", hogy „...esztelenül pazarolják a nyersanyagokat, és a szemétdomb már fertőzi a légkört (...)", fölteszi, hogy „Faust hascsikarást kap, amikor látja, amint (...) feldúlnak (...) mindent, ami az idők eleje óta összhangban működött" (Napló 1968-1975: 102., 222. - Napló 82
