Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kelecsényi László: „Az élet álom“ (Krúdy Gyula kézjegyei)

Kelecsényi László „Az élet álom" Krúdy Gyula kézjegyei A lehetetlennel határos vállalkozás volna összegyűjteni Krúdy dedikációit. Ő nem dedikál­ta fűnek-fának a köteteit, az általa aláírt művek száma másokéhoz képest igen csekély. Könyvaukciók ritka csemegéje egy-egy felbukkanó ajánlás, vagy csak aláírt kötet. Föl sem tér­képezhető teljességgel kézjegyeinek száma (bár történt erre kísérlet: Krúdy Gyük kézjegyei, Prospektus Nyomda Krúdy-kiskönyvtára 6. Veszprém, 1997), hiszen bármikor feltűnhet egy újabb adat, egy újabb kézjegy kötetben, levélen vagy más dokumentumon. Abból a mintegy hetven tételnyi bizonyítottan létező dokumentumból mégis le lehet vonni némely következ­tetést Krúdy dedikálási szokásairól. A becses aláírások többségét rokonok, jó barátok, a szűkebb pátria tagjai kapták. Kevés a ci­vileknek szóló ajánlás. Aki Krúdytól dedikált könyvet kapott, annak némi kutatással felderít­hető a nacionáléja, hogy mivel érdemelte ki a megtisztelő szerzői szavakat. Általában az iro­dalmi élet övéhez hasonló sorsú kézműveseinek dedikált, elfelejtett, egykönyves szerzőknek vagy az irodalomtörténet által csak később értékelt robotolóknak. Sehol egy hízelgő, behódo­ló tollvonás. Még nem tűnt föl - és valószínűleg nem is fog - egy Herczeg Ferencnek vagy egy Pékár Gyulának címzett dedikáció. A címzettek maguk is ködlovagok, s nem a fennálló kurzus lovagjai. Hol rejtőzhetnek a nagy hiányzók? Lehetetlen ugyanis, hogy a Krúdy életében, s irodalmi érvényesülésében jelentős szerepet betöltő személyek ne kaptak volna tőle dedikált kötetet. Hol lehet egy Hatvány Lajosnak vagy egy Lázár Miklósnak szóló ajánlás? Megsemmisült? Lappang valahol? Hiába sejtjük a létezésüket, be kell érnünk azzal, hogy jelenlegi tudásunk szerint nincsenek. Lássuk tehát a meglévő dedikációk címzettjeit. Kezdjük a szűkebb családdal. Bocsánatkéréssel is felér, amit első feleségének Bogdán Bellá­nak ír Az élet álom szerzői kiadásának élére. „Emlékül Bellának az elmúlt időkért. Mulasson ol­vasgatásuknál." Akkor már régóta semmi közük egymáshoz, 1919-ben váltak el hivatalosan, de azt megelőzően sem éltek egy fedél alatt. Találkoztak-e akkor személyesen vagy sem, nem lehet tudni, csak azt, alig egy évvel a halála előtt, 1932 júliusában írja három gyermeke anyjá­nak ezt a két sokat sejtető mondatot. Az első házasságából származó három gyermeke közül Ilona volt a másodszülött. Apja ha­lála után 1936-ban fellépteti őt Ezért nem vette el címen publikált regényében. Tény, hogy Krúdy ezt a gyermekét valamiért jobban kedvelte a másik kettőnél, Gyulánál és Máriánál. Két neki dedikált kötet is fennmaradt, az egyik a Pest 1916 „Ilona lányomnak, hogy okuljon a könyv furcsaságaiból" szöveggel, a másik a még jellemzőbb „Ilona lányomnak a legkedve­sebbnek" bejegyzéssel (ez a Festett király 1930-as kiadása). Egyetlen fiának, Gyulának és máso­dik leányának, Máriának nem dedikál (vagy nem maradtak fenn ilyen kötetek). Annál nagyobb szeretettel rója utánozhatatlanul apró betűit Hock János Imakönyvébe a még az Ilonánál is jobban szeretett, második házasságából való Zsuzsikája, azaz Krúdy Zsu­zsa számára. „Zsuzsikámnak, 8. születése napjára. Édesapád." Alkalmasint valamilyen családi 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom