Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Kelecsényi László: „Az élet álom“ (Krúdy Gyula kézjegyei)
Kelecsényi László „Az élet álom" Krúdy Gyula kézjegyei A lehetetlennel határos vállalkozás volna összegyűjteni Krúdy dedikációit. Ő nem dedikálta fűnek-fának a köteteit, az általa aláírt művek száma másokéhoz képest igen csekély. Könyvaukciók ritka csemegéje egy-egy felbukkanó ajánlás, vagy csak aláírt kötet. Föl sem térképezhető teljességgel kézjegyeinek száma (bár történt erre kísérlet: Krúdy Gyük kézjegyei, Prospektus Nyomda Krúdy-kiskönyvtára 6. Veszprém, 1997), hiszen bármikor feltűnhet egy újabb adat, egy újabb kézjegy kötetben, levélen vagy más dokumentumon. Abból a mintegy hetven tételnyi bizonyítottan létező dokumentumból mégis le lehet vonni némely következtetést Krúdy dedikálási szokásairól. A becses aláírások többségét rokonok, jó barátok, a szűkebb pátria tagjai kapták. Kevés a civileknek szóló ajánlás. Aki Krúdytól dedikált könyvet kapott, annak némi kutatással felderíthető a nacionáléja, hogy mivel érdemelte ki a megtisztelő szerzői szavakat. Általában az irodalmi élet övéhez hasonló sorsú kézműveseinek dedikált, elfelejtett, egykönyves szerzőknek vagy az irodalomtörténet által csak később értékelt robotolóknak. Sehol egy hízelgő, behódoló tollvonás. Még nem tűnt föl - és valószínűleg nem is fog - egy Herczeg Ferencnek vagy egy Pékár Gyulának címzett dedikáció. A címzettek maguk is ködlovagok, s nem a fennálló kurzus lovagjai. Hol rejtőzhetnek a nagy hiányzók? Lehetetlen ugyanis, hogy a Krúdy életében, s irodalmi érvényesülésében jelentős szerepet betöltő személyek ne kaptak volna tőle dedikált kötetet. Hol lehet egy Hatvány Lajosnak vagy egy Lázár Miklósnak szóló ajánlás? Megsemmisült? Lappang valahol? Hiába sejtjük a létezésüket, be kell érnünk azzal, hogy jelenlegi tudásunk szerint nincsenek. Lássuk tehát a meglévő dedikációk címzettjeit. Kezdjük a szűkebb családdal. Bocsánatkéréssel is felér, amit első feleségének Bogdán Bellának ír Az élet álom szerzői kiadásának élére. „Emlékül Bellának az elmúlt időkért. Mulasson olvasgatásuknál." Akkor már régóta semmi közük egymáshoz, 1919-ben váltak el hivatalosan, de azt megelőzően sem éltek egy fedél alatt. Találkoztak-e akkor személyesen vagy sem, nem lehet tudni, csak azt, alig egy évvel a halála előtt, 1932 júliusában írja három gyermeke anyjának ezt a két sokat sejtető mondatot. Az első házasságából származó három gyermeke közül Ilona volt a másodszülött. Apja halála után 1936-ban fellépteti őt Ezért nem vette el címen publikált regényében. Tény, hogy Krúdy ezt a gyermekét valamiért jobban kedvelte a másik kettőnél, Gyulánál és Máriánál. Két neki dedikált kötet is fennmaradt, az egyik a Pest 1916 „Ilona lányomnak, hogy okuljon a könyv furcsaságaiból" szöveggel, a másik a még jellemzőbb „Ilona lányomnak a legkedvesebbnek" bejegyzéssel (ez a Festett király 1930-as kiadása). Egyetlen fiának, Gyulának és második leányának, Máriának nem dedikál (vagy nem maradtak fenn ilyen kötetek). Annál nagyobb szeretettel rója utánozhatatlanul apró betűit Hock János Imakönyvébe a még az Ilonánál is jobban szeretett, második házasságából való Zsuzsikája, azaz Krúdy Zsuzsa számára. „Zsuzsikámnak, 8. születése napjára. Édesapád." Alkalmasint valamilyen családi 95