Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Lakatos István: Szilveszter Németh Lászlóéknál – 1972 (In memoriam Sinkovits Imre)

gyök az érdekes, hanem valamire, de nem tudom pontosan mire, talán a derűre, vagy ar­ra, hogy nekem családom van, vágyott. Nem tudok erre biztosat.gondolom, hogy vala­hol tán olyasféle valamire vágyhatott -, de hiszen aztán voltak olyasféle kijelentések, ame­lyek arra utaltak, hogy gyerek az nem, mert megviseli, mert színésznő... Egy furcsa, mindenből összeszőtt ember volt, ahogy Madách mondja „jó és rosszból összeszőve", méz meg méreg, meg ilyesmi, de bezárkózott... Illyés Gyula: ...úgy, hogy cigány eredet volt? Sinkovits Imre: Állítólag igen, pontosan nem lehet tudni. Borsos Miklós: .. .a nyakára nézek és már látom... Sinkovits Imre: Bocsáss meg, te vagy a szobrász. Gombos Kati: Hogy a nyakán? Nem a nevén? Borsos Miklós: Dómján, a nevén, erdélyi cigány, de a nyakán is lehet látni, csak a cigá­nyoknak van ilyen fölépítése, a fej ahogy ül. Vékony kis nyak és az a fekete barnaság, amit nem vettünk észre, hisz sápadt, barna volt az arca mindig. Nem napozott soha, de a nyaka éppen olyan fekete, amilyent a kordován csizmán lehet látni. Szóval, tiszta cigány lány volt. Itt voltak ezek a belső zavarok, társadalmilag a beilleszkedésben, ő érezte azt az űrt... Sinkovits Imre: Miklós, nyomon vagy! Borsos Miklós: Itt ő érezte, ő mindig kívül van, annak dacára, hogy taps, szépség, hódítás; végtelenül kedves, vonzó teremtés volt; nem volt kacér. Nagyon vonzó, kedves mosollyal, meleg tekintetű. Több érzékenység volt benne, azt hiszem, mint amit feltételeznek, éppen a cigány eredete miatt. A cigányember roppant érzelmes. Hihetetlenül. Én sokat voltam a hegedűkészítő cigány barátommal a cigányok között. Rendkívül érzékenyek és sérüléke­nyek, éppen a helyzetüknél fogva. Gombos Kati: Gyakran bezárkózott az öltözőbe, és nagyon ritkán engedett be magához valakit. Akkor is csak félmondatokban, rezzenésekkel reagált a dolgokra. Én mindig azt hittem, hogy tele van szerelmi kapcsolatokkal, és ebből adódóan vannak a problémák. Borsos Miklós: A cigány mivolta több problémát jelentett. Gombos Kati: Én mindig azt hittem, hegy a komplikációk okozzák a depressziós állapotot nála; mert néha depressziós volt, ami a próbákon derült ki. Egy ilyen letargikus állapotban maga elé mered valaki, vagy bezárkózik, vagy félre vonul, vagy nem hajlandó tudomást venni semmiről, vagy hirtelen fellobban és úgy elkezd érdeklődni egy ponyva iránt, és minden pénzt megad azért, hogy egy-két ponyvát szerezzen... Sinkovits Imre: Csak még szeretném a következőket elmondani Gyula bátyám, Laci bá­tyám, Miklós bátyám! Valakivel beszélgettem, a személy tulajdonképpen nem is fontos; a gondolat, szegény Edit halála kapcsán. Nézd meg, kik haltak meg fiatalon a magyar színé­szek közül: Soós Imre, Dómján Edit, nekem egy kevésbé ismert osztálytársam, Felföldi László, debreceni parasztgyerek, ugyancsak 39, vagy 40 éves korában felakasztotta magát. Na, most azt tudom, hogy nem szabad azért ilyesmiből túlságosan mély következtetésre jutni, de valahol a népi-paraszti származékok..., valahol elgondolkoztatott engem. Mert, hogy ez a többszáz éve szóhoz nem jutó rétege a társadalomnak, elsősorban a parasztság... A munkásosztályt én nem annyira ismerem, mert én is vidéki vagyok, ahhoz nem tudok hozzászólni, attól én valahol egy kicsit idegenkedtem, mert gyárba jártak már tömegesen... Tudom, hibám nekem, mert a parasztság jobban vonz, mert hozzám vérségi- leg is közelebb áll. (Csak én ott vagyok már keresztezve, hogy az én édesapám a vendég­lős-szakmában dolgozott, tehát a véremben van, hogy „Kérem, mivel szolgálhatok?" a körmendi Koronában...) Tehát el tudom képzelni, hogy az ilyen, vagy olyan, valamilyen­fajta belső gerinccel - ha szabad így fogalmazni (ocsmány szó!), hogy paraszti osztályhely­zetű, érzékeny, sérülékeny lelkű ember kerül fel tömegével Pestre. Ide sorolom még Szirtes Ádámot is, aki túlélte Soós Imrét, mert ő Szvitek. Most persze nem akarok itten nemzetisé­gi kérdést folytatni, de ő Szvitek, szóval afféle asszimilálódó tót, aki a pályából a sikerél­97

Next

/
Oldalképek
Tartalom