Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Dobozi Eszter: Tükröződések (Rejtőzködő? Megmutatkozó)
Dobozi Eszter r-T-t •• I •• // J s "I Tükröződések „Felgördül a függöny, kilátás nyílik a tóra; a hold a látóhatár fölött, képe a vízen tükröződik;" (Csehov) /. A belső éjszakában úsznak sorok, szavak. O, régi téma! S a hely már ismerős: a túsznak kelepce. Hártyavékony a tél ma, szél s hó csak halkan háborúznak. S a tó! A tó a képzeletben még gőzölög. Lélegzeteddel a Kék, a Szürke hömpölyögnek, és repdezők, mint kiskölyöknek álmok. Lábadhoz hull egy árnyék. Könnyű volt, ennyi volt: Sirály-lét. II. Egy tó ez is. Mint kút ölébe - húzott a hűs, a sás, a nádas benyelni vágyott, vízi népe így krúgatott: ez itt az ágyad. Felhők között tollak pilléje ingott. Őrzött - otthontalant bár - a nyír, a fenyves és a hant. Nyár nem szállt még folyton készülődve, mint egykoron. Jég, hó fölötte. Nem tükröződik itt ma lent s fent: a Táj, ki volt, rég elfelejtett. Rejtőzködő? Megmutatkozó? az írásnak csak akkor lesz ismét jövője, ha megfordítjuk a mítoszt, az olvasó születésének ára a Szerző halála." (Roland Bartes) Ez az antimítosz a mi várunk, a mi erősségünk, a mi kelepcénk. Az elrejtőzéssel taktikázóké - a megmutatkozás 134
