Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 4. szám - Borbándi Gyula: „Túl friss seb a nemzeten” (Németh László és az Új Látóhatár)
kevéssé véletlen is ez, hisz kinek a neve és életműve tudna ma, az övén kívül, ennyi szellemi és lelki energiát mozgósítani?" Érdekes volt Kovács Imre véleménye. O volt a különszám szerzői közül az egyetlen, aki az elismerésen kívüli némi fenntartásnak és kételynek is hangot adott a Németh László-i életmű értékelésében. A megjelenés után azt írta levelében, feltűnt neki, hogy a legfiatalabb szerző harminchét éves volt. Vajon - kérdezte - Németh hogyan hat az egészen fiatal emigránsokra, a húsz-harminc évesekre? Azt is megfigyelte, hogy „N. L. a háború után már nem javasolt alternatív megoldásokat. Szárszóig voltak elképzelései, '45 óta nincsenek a magyar politika rotálására. Vagy csak én nem olvastam eleget - tette hozzá -, s nem vettem észre? Ha így van, akkor is jó lett volna, ha valaki a sors- és nemzetérzései szükséges kiértékelése vagy méltatása mellett megírta, összefoglalta volna, hogy N.L. miként képzeli el a magyar jövőt." Valóban, lehetett volna erre is gondolni a tervezés során. De hadd kérdezzem: a forradalom utáni kommunista uralom alatt élve vállalkozhatott volna-e Németh László arra, hogy a magyar nép jövőjéről őszintén, kendőzetlenül és hitelesen szóljon? Végül, még egy vélemény a Németh-külön- számról. 1971. szeptemberében az írországi, Dublin közelében fekvő tengerparti Dun Laoghare városkában rendezett Nemzetközi PEN Kongresszuson alkalmam volt Illyés Gyulával és a magyar delegáció több tagjával beszélni. Az Új Látóhatár Németh-különszámáról is. Néhányan ismerték. Illyésnek nagyon tetszett. Bizakodó volt atekintetben, hogy Németh Lászlót a hivatalos személyek és körök előbb vagy utóbb tudomásul veszik és megjavul körülötte a politikai légkör, megszűnnek az apró piszkálódások. Nemes Nagy Ágnes azt mondta, ő és férje, Lengyel Balázs is látta és olvasta a különszámot, amelyet mindketten sikerültnek tartanak. Németh László nem épült fel betegségéből, sőt, állapota évről-évre romlott. 1975. március 3-án Budapesten elhunyt. Az Új Látóhatár április végén megjelent számában a szerkesztőség nevében a többi között azzal búcsúztattam, hogy: „A sírra, amely körül a család, barátok és tisztelők, lélekben a magyarok milliói álltak, jelképesen hadd tegyük le e néhány sorral a mi koszorúnkat is. Németh László szelleme és magatartásának példája továbbra is elevenen él körünkben. Emléke előtt tisztelegve mindent megteszünk, hogy szerény munkánkkal - Illyés Gyula szavait használva - mi is abba a nagy családba törekedhessünk, amelynek eljöttét, szükségességét ő annyiszor és annyiszor meghirdette." Az Új Látóhatár az író halála után is törekedett arra, hogy alakját és művét ne borítsa be a feledés. 1977 elején az erdélyi Kovásznán élő Fábián Ernő foglalkozott esszéivel, elemezve a bennük kifejtett gondolatokat. Az 1978/1. számban Zsigmond Endre a „Németh László képekben" című kötetet mutatta be. Ehhez 1988 elején az író lánya, Némethyné Németh Magda fűzött a sajkódi házat érintő néhány észrevételt. 1988 végén Németh Ellának ajánlott esszéjében Hellenbart Gyula „A szelíd mizantróp" címmel tekintette át az alkotói életművet. Az 1989/2. számban ifj. Thury Zoltán az író által az ötvenhatos forradalmat követően Kanadában letelepedett Magda lányának küldött majd kétszáz levelét tartalmazó kötetet ismertette. 1989 nyarán Görömbei András „Irodalmunk szabadságharca" című tanulmányában érintette Németh László munkáját és küzdelmét is. Végül 91