Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bárth János: Tanyák a változó időben
Bárth János Tanyák a változó időben Kutatói emlékek 36 évvel ezelőtt 1964 nyarán próbálkoztam először azzal a nem könnyű, de varázslatos feladattal, hogy néprajzi kutatást végezzek egy halasi tanyán. Nem tűnt idegennek számomra a tanyai világ, hiszen magam is tanyán születtem, és ami ennél is fontosabb, tanyán nevelkedtem. A tanyai kutatás azonban más volt, mint a folyamatos tanyai élet. Homoktengerben kanyargó dűlőutak ismeretlen tanyáira kellett betérnem, hogy dacoljak a hamisabbnál hamisabb pusztai kutyák vicsorgásával. Soha nem látott, óvatos tanyai gazdákat, és az idegenben mindig adószedőt sejtő, aggodalmaskodó gazdasszo- nyokat kellett megszólaltatnom múltjukról, épületeikről, földjeikről, állataikról, szokásaikról. Valahogy mégis sikerült szót értenem a tanyasiakkal, és a tanyakutatás muzeológus pályám elmaradhatatlan kísérője lett. Tanyakutató munkálkodásomnak voltak „nagy" korszakai, amikor különösen fontos helyet kapott életemben a tanyára járás, a tanyai bolyongás. Ilyen „nagy" időszak volt mindjárt néprajzi jellegű tevékenységem elején 1964 és 1965 nyara, amikor a halasi múzeum egyetemista napszámosaként Janó Ákos múzeumigazgató megbízásából heteken át néprajzi adatgyűjtést végeztem a debeáki, a rekettyéi, a felsőkisteleki, a pirtói, a fehértói, a felsőszállási és a zsanai tanyákon. A következő „tanyajáró" időszakom 1970- re, 1971-re esett, amikor Juhász Antallal, a szegedi múzeum akkor még fiatal néprajz^ kutatójával sokszor, és valószínűtlenül hosszú ideig bolyongtunk a Duna-Tisza köze hatalmas tanyavilágában, látszólag azért, hogy a Műemlékvédő Hivatal számára elvégezzük a felfedezett öreg tanyaépületek felmérését. Különösen emlékezetesek lajosmi- zsei, ladánybenei, ballószögi, pirtói, imrehegyi, harkakötönyi felméréseink. 1972-ben azután minden eddiginél nagyobb mártózásom következett a tanyák tengerében. Bács- Kiskun megye akkori vezetői elrendelték, hogy három hónap alatt valósítsam meg az ország első tanyamúzeumát Lajosmizsén. Nem volt mit tenni, ideiglenesen áttelepültem Lajosmizsére, és irányítottam a politikai vezetők által megvásárolt tanya régiesíté- sének építészeti munkáit, majd elvégeztem az épületek berendezését. Közben bejártam a kiterjedt lajosmizsei tanyavilágot. Fényképeztem, rajzoltam, tanyai lakosokkal beszélgettem. Tanyatörténeti, tanyaépítészeti, tanyahasználati, településnéprajzi adatok százait rögzítettem. A következő években inkább levéltárakban próbáltam feltárni a Duna-táji határbeli paraszti gazdasági telephelyek múltját. 1979-ben megadatott, hogy két hétig a Vajdasági Múzeum támogatásával jugoszláviai tanyákat tanulmányozhattam. Szabadka, Zombor, Újvidék, Zenta, Ada tanyavilágában járva leginkább magyar tanyákba tértem be, de felmértem szerb és bunyevác tanyákat is. A keceli monográfikus kutatások részeként 1978 és 1981 között bejártam a 26000 holdas keceli határ tanyás dűlőit. Különösen 1979 nyarán fordultam meg sok keceli tanyán. A legjel5
