Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Veress Miklós: Taglódások; Hajnali képzelgés; Utak csillagjai (versek)
Veress Miklós Taglódások A vénhedő értelmiségi olyan mint a színpadi ló: legszívesebben belenyerítene némely hősi monológba direktor- és stílváltozások közepette de csak utólag tehetné mert a főjelenetre mikor hátáról lecsusszan a szónok - bekábítózzák no meg szája is bekötve szemellenzője is védi hogy bele ne bolonduljon a jupiterlámpás világba gyomra korog megelőzendő hogy netán citromokat vajúdjon szétrugdosott hátulja a színpadi árokba mikor fölvonulnak a rágózó statiszták: ismeri őket a színfalak mögül hol jó nagyokat vihognak hörögnek s akkor kockacukrot kap tőlük hogy föl ne neszeljen a direktor - orrlyuka szippant emberi kancaszagokba különösen a trójai nőket utálja mert minek egy faló oda hol a virsli-vursli előtt még elálldigálna egy darabig: csak annyi időre hogy emlékezzen csikói korokra de most már egyre molettebb túlsúlyát nem tudja leadni - azok a vihogás mokkacukorkák mások élnek dobognak nyihaháznak helyette pedig valaha ló volt igazi ló és csillagos homlokára nem várt a tagló mely elődjét is fölküldte az égi mezőkre hol színpadi és cirkuszi lovak sörénye lobog szabadon s nem lassítja futásuk jelképessé a kameráknak objektív istenszeme sem: visszanyerítnek a vénhedő értelmiséginek ki nézi a nosztalgia-filmet zabla helyett cigarettát rágnak műfogsorai és nem is emlékszik előző életére: a sörényre patákra arra hogy a jupiterlámpák fényében ünnepelt színházi ló volt Hajnali képzelgés Szilánkokra hullt a sötét ez az álomi kirakat s nem tudván: korán vagy későn a horkoló ház fölriadt: 39
