Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)
Pünkösti Árpád „Nem erről volt szó!” Rákosiék 1953-as moszkvai raportja* M JL VJLeghalt Sztálin 1953 tavaszán. Tetszhalott, mondta rá dr. Peyer Endre badacsonyi orvos: mindenkinek tetszik, hogy halott. A szóviccért másfél évet kapott. A „nemzetközi munkásosztályt ért gyásszal kapcsolatos bűncselekmények” (izgatás) miatt Magyarországon 219 embert vettek őrizetbe, s közülük 78-an még egy év múlva is ültek.1 Sokan sírtak, megrendültek Sztálin halálhírére. Azonban az élelmiszerhiány vagy a titkolt infláció jobban nyomasztotta az embereket az ő „nyalhatatlanságba költözésénél”. Az emberek sejtették, hogy a sztálini békepolitika is ludas abban, hogy sorba kell állniuk a kenyérért. Halála a világ szempontjából is az év legfontosabb eseménye. A nyugati világgal végletekig keményen szemben álló Szovjetunió politikája versengővé változott, fokozatosan teret nyert a békés egymás mellett élés. 1953 elején Moszkvában még zsidó (cionista) perre készültek, s Sztálin kérésére RM lefogatta az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezetőjét, Péter Gábort és „társait”. Köztük Péter feleségét, Simon Jolánt is, aki RM titkárságát vezette. Az asszony helyére, de nem az ő beosztásába került Fogarasi Jánosné (1928) RM mellé:- Rákosi szobáját a futárszolgálat vezetője minden nap leplombálta, és ezt csak reggel vették le, hogy takarítani tudjanak. Érkezésekor az ajtó már nyitva volt, mi csak az ő jelenlétében voltunk benn. A szokásos berendezés mellett két feltűnő dolog volt az irodájában: az egyik a jó maroknyi nagyságú gömb alakú óra, ami nagyította a számokat, a másik az ablak zöldes árnyalatú biztonsági üvege. Az ablakon spaletták voltak, s mielőtt felgyújtotta volna a villanyt, csöngetett a testőröknek, s egyikőjük bement, s bezárta azokat. A titkárságon is szigorú rend volt. Kőbányáról jártam be, s megkérdeztem a káderosztályt, hogy legalább a nagy hidegben jöhetek-e nadrágban. Azt mondták, hogy vegyek fel inkább bunda bugyit, vagy ha mégis nadrágban jönnék, azt benn cseréljem le. Rákosit Malenkov, Molotov és Berija Sztálin temetése után a Kremlbe hívatta, hogy nincs-e valami kérése vagy közlendője.* 1 2 Mindkét tanácstalan felet az izgatta leginkább: akkor most hogyan tovább? Ezt a kérdést természetesen senki sem tette fel. 1953 elején Gerő beismerte: az ipari termelésben súlyosabb az elmaradás, mint bármikor. Előszedték hát a tervszerű gazdálkodás csodafegyvereit: „nyíltan fel kell tárni a helyzetet”, „mozgósítani kell a dolgozókat”, továbbá megerősítik Borsod megye pártbizottságát: a PB szürke eminenciását, Kovács Istvánt száműzik Miskolcra. Áprilisban Gerő értesíti Rákosit, hogy anyaghiány miatt késik az első metróvonal Engels tér és a Népstadion közötti szakaszának 1955-ös átadása.3 * Részlet a szerző Rákosi bukása és halála (1953-56, 1971) című készülő kötetéből 1 Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 5. 687. ill. 706. old. (Sztálin halála - izgatás) 2 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések, 1940-1956.1-II. Napvilág Kiadó, Bp. 1997. 1124. old. 3 MÓL 276. f. 54/230. Titkárság, 1953. február 11. (termelés), 66/18. (földalatti). 41
