Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Kovács Orsolya: Víz vagy tűz (Gerle Margit kerámiáiról)

Kovács Orsolya Víz vagy tűz Gerle Margit kerámiáiról p VJ erle Margit pályáját ipari formatervezőként kezdte, majd miután túlságosan egysíkúnak és szűkösnek mutatkoztak a porcelángyártás lehető­ségei, megvált az Ipartól és sok pályatársához hasonlóan szakmája önállósá­gát és művészi rangját szem előtt tartva önálló munkába kezdett. Az iparművészet ideológiamentességéből fakadó viszonylagos szabadsá­gát felhasználva a 60-es, 70-es években számos keramikus, üveges, textil- tervező kísérletezett az iparművészet és a képzőművészet közti határ meg­változtatásával - ha nem éppen felszámolásával, saját lehetőségeinek kibő­vítésével esztétikai és technológiai téren egyaránt. Gerle Margit sok pályatársától eltérően mégis megmaradt a keramika határain belül: nem vált szobrásszá. Organikus tárgyakat készít agyagból és vízből, amelyek végső állapotukban is közel állnak az agyaghoz és a vízhez, amelyből készültek. Formál, mázai, karcolt vagy plasztikus díszítményei nem Idéznek fel történeti stílusokat vagy a keramikai műfajok jellegzetességeit, nem ábrázol­nak és nem díszítenek a szó hagyományos értelmében. Tárgyai maguktól értetődően természetesnek hatnak. Egyszerűnek tűnő, valójában rafinált attitűd: azonosulni a természeti tárgyakkal, még inkább a művészet ősi, kultikus funkciójával. A XX. század végének művészete teszi ezt, miközben árujával megjelenik az óriásira bővült és irracionálisán öntör­vényű piacon. E pszeudo-természeti tárgyaknak sajátos morfológiája van. Szirmok, egymásra hajló levelek, bibék, szarvak, lábak és csápok élik önálló életüket. Csigavonalak, spirálisok, egymásra türemkedő rétegek, amelyeket tektoni­kus erő mozgat, egymásból táplálkozó és egymásban elenyésző hullámok. Mindez geográfiai vagy növényi jellegű, esetleg zoomorf formákon keresztül válik érzékelhetővé - de ne feledkezzünk meg róla: valójában mozdíthatatlan merev, a további alakításnak ellenálló anyag, amelyet éppen rugalmatlansá­ga tesz törékennyé és sérülékennyé. Gerle Margit agyagművessége erre a termékeny ellentmondásra épül. A képzeletében élő, állandó változásban lévő formák testi valóságot öltve is a folytonos változást idézik - magát az életet a maga lüktető, pulzáló elevensé­gével. Agyagból, vízből, tűzből született formák, amelyek kifejezik a vágyako­zást a hajdani Egész iránt, amelyben használati és kultikus tárgy, anyag és formálója, művészet és élet szétválaszthatatlanul eggyé vált. Ebben a világ­ban a teljesség az egyszerűségben válik megfoghatóvá, a dolgok azonosak 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom