Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Kovács Orsolya: Víz vagy tűz (Gerle Margit kerámiáiról)
Kovács Orsolya Víz vagy tűz Gerle Margit kerámiáiról p VJ erle Margit pályáját ipari formatervezőként kezdte, majd miután túlságosan egysíkúnak és szűkösnek mutatkoztak a porcelángyártás lehetőségei, megvált az Ipartól és sok pályatársához hasonlóan szakmája önállóságát és művészi rangját szem előtt tartva önálló munkába kezdett. Az iparművészet ideológiamentességéből fakadó viszonylagos szabadságát felhasználva a 60-es, 70-es években számos keramikus, üveges, textil- tervező kísérletezett az iparművészet és a képzőművészet közti határ megváltoztatásával - ha nem éppen felszámolásával, saját lehetőségeinek kibővítésével esztétikai és technológiai téren egyaránt. Gerle Margit sok pályatársától eltérően mégis megmaradt a keramika határain belül: nem vált szobrásszá. Organikus tárgyakat készít agyagból és vízből, amelyek végső állapotukban is közel állnak az agyaghoz és a vízhez, amelyből készültek. Formál, mázai, karcolt vagy plasztikus díszítményei nem Idéznek fel történeti stílusokat vagy a keramikai műfajok jellegzetességeit, nem ábrázolnak és nem díszítenek a szó hagyományos értelmében. Tárgyai maguktól értetődően természetesnek hatnak. Egyszerűnek tűnő, valójában rafinált attitűd: azonosulni a természeti tárgyakkal, még inkább a művészet ősi, kultikus funkciójával. A XX. század végének művészete teszi ezt, miközben árujával megjelenik az óriásira bővült és irracionálisán öntörvényű piacon. E pszeudo-természeti tárgyaknak sajátos morfológiája van. Szirmok, egymásra hajló levelek, bibék, szarvak, lábak és csápok élik önálló életüket. Csigavonalak, spirálisok, egymásra türemkedő rétegek, amelyeket tektonikus erő mozgat, egymásból táplálkozó és egymásban elenyésző hullámok. Mindez geográfiai vagy növényi jellegű, esetleg zoomorf formákon keresztül válik érzékelhetővé - de ne feledkezzünk meg róla: valójában mozdíthatatlan merev, a további alakításnak ellenálló anyag, amelyet éppen rugalmatlansága tesz törékennyé és sérülékennyé. Gerle Margit agyagművessége erre a termékeny ellentmondásra épül. A képzeletében élő, állandó változásban lévő formák testi valóságot öltve is a folytonos változást idézik - magát az életet a maga lüktető, pulzáló elevenségével. Agyagból, vízből, tűzből született formák, amelyek kifejezik a vágyakozást a hajdani Egész iránt, amelyben használati és kultikus tárgy, anyag és formálója, művészet és élet szétválaszthatatlanul eggyé vált. Ebben a világban a teljesség az egyszerűségben válik megfoghatóvá, a dolgok azonosak 77