Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Ittzés Mihály: Poeta doctus in musica (bárdos Lajos centenáriumára)
Ittzés Mihály Poéta doctus in musica Bárdos Lajos centenáriumára ^^^^któber elseje a zene világnapja mintegy negyedszázada. E dátum jeles nap voltát számunkra még inkább kiemelheti, hogy a XX. századi magyar zene egyik kiváló mesterének, Bárdos Lajosnak születésnapja. A száz éve született Bárdos Lajos sokoldalú és sokszínű életművet hagyott örökül, amikor 1986. november 18-án eltávozott. Terjedelmes monográfia volna hivatott számbavenni mindazt, amit elvégzett, alkotott. Ezúttal azonban csak tartalomjegyzék-szerűen soroljuk munkásságának legfőbb területeit, hogy figyelmünket egy részterületre, annak is egy-két sajátos szempontjára fordíthassuk. Először - a családi hagyományt követve - a mérnöki tudományok felé induló fiatalember hamarosan felismerte valódi hivatását, a muzsikát. Siklós Albert, majd Kodály Zoltán növendékeként zeneszerzést tanult. Annak a legendás osztálynak volt tagja, amely miatt 1925-ben a konzervatív kritika Kodály egész tanári működését, illetve zeneszerzői iskolájának magyar népzenei szellemiségét megtámadta. Bárdos tehát Adám Jenőnek, Kerényi Györgynek, Kertész Gyulának, Doráti Antalnak, Seiber Mátyásnak volt „iskolatársa”. Közülük nem eggyel vezéralakja lett a magyar kóruskultúra és pedagógia megújításának, a Kodály meghirdette reformok megvalósításának. Bárdos maga legsajátabb területének a vezénylést tartotta, abban tudta legteljesebben magát adni, kifejezni, vagy ahogy ma mondják: megvalósítani. Az egyházi és világi kórusmozgalom szervezésében, irányításában és kiadóként is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kórusműveivel, zeneszerzői tevékenységének e fő műfajával pedig példátlan népszerűségre tett szert. Zenetudományi munkássága tanári munkájához kapcsolódóan bontakozott ki, s vált a zeneelmélet területén iskolateremtővé. Jelen tisztelgő írásunkban kórusműveivel, azok irodalmi vonatkozásaival és a zenei prozódia területén végzett úttörő munkájával kívánunk röviden, de remélhetően lényeges mozzanatokra rámutatva foglalkozni. Elvi-eszmei szempontból, de a zeneszerzői és karvezetői gyakorlat szempontjából is fontos területről lesz szó, amely ugyanakkor túlmutat a zenész szakma keretein. Szükség és hajlam hozta úgy, hogy Bárdosnak - ha nem is egyedüli, de mindenképpen - fő, nemzetközi rangú kompozíciós műfaja az a capella, vagyis a kíséret nélküli kórusmuzsika lett. A szükséget a húszas évek közepétől ébredező-átalakuló magyar kórusmozgalom, ezen belül részben a maga vezette kórusok igényei (így például a Cecilai Kórus egyházzenei feladatai) jelentették. Ettől persze nehéz a hajlamot elválasztani, ha valaki igazi gyakorló karvezető. A zeneszerzés és a karvezetés, vagyis a gyakorlati muzsikálás akárcsak a régi mesterek esetében - nála is egymást segítő, inspiráló területek voltak. Mátyás János: Hány színe van az életnek ? - Beszélgetések Bárdos Lajossal (Budapest: Ikon Kiadó, 1996) című kis kötetében megjelent, interjú formájában megrajzolt pályaképében maga a Mester is hangsúlyozta ezt a szoros belső kapcsolatot alkotás és gyakorlat között. Feltehetnénk most már a kérdést: Hány színe van Bárdos Lajos kórusművekben kibontakozó költői világának? Ahogy az élet színeit néhány szóval meg lehetne hatá82
