Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Bogdán László: átiratok múzeuma (vers)
ha irhádat nem mentheted hálózatodról is leszed elvadult idegen sereg tanulj köszönni csecsenül és hálálkodni oroszul megalázkodni mongolul rizsét kérni kínaiul hódítóid nyelvét tanuld! ne érdekeljen rím se múlt a metafora rettenet minek kellene vers? kinek? felejtsd el ezt a versemet gyújts inkább luxuscikkeket már amit meghagynak neked sóvár rabló idegenek gyújts ágacskát falevelet ha lesznek még falevelek ha marad erdő rengeteg a pusztulás és nem ereszt kiégő gyárak füstjele végül már mindent beborít az ipar mocskadéka itt és győz euróázsia a borzadály a mánia felejtsd el ezt a versemet felejtsd el ezt a versemet hagyd kínjaid interneted túzz fel a hegyre míg lehet amíg még menekítheted ami vegzálások után is benned épen megmaradt búzamezőket strandokat múködő nagyvárosokat képzelj el rózsakerteket teremt újjá a képzelet és ezt már nem vehetik el pusztító hordák kitelel és megőriz a képzelet a könyv lehet-e menedék? felejtsd el ezt a versemet inkább hazádul ama lányt képzeld el és ne tétovázz ne cidrizz és ne totojázz bucsecs királykő elkever a saját félelmeivel 16
