Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium II. (IV. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

bizonyítani, hogy az ostobaság nem a képzettség hiányából származik, s nem is a környezet hibáztatható érte; az ostobaság veleszületett genetikai kód. Lehet, hogy az ostoba agya másként van felépítve, sajátos formája és kémiai összetétele van. A benne keringő információk hígak, zavarosak, pontatlanok. Ebben az esetben az ostobaságot gyarlóságnak, veleszületett és leginkább gyógyíthatatlan betegségnek tarthatjuk.

Szembeötlő az is, hogy az ostoba véleménye érzelemmel telített, hogy véleménye kinyilvánítását az apodiktikus hangnem mellett nagy átélés is jellemzi. Az az érzésünk, hogy véleményéért akár az életét is feláldozná.

C. D.-t figyelve:

ha nem ért valamit, akkor vagy gyilkos gúnnyal vagy dühkitöréssel reagál. A szobában lévő rengeteg könyv láttán ironikus hangon kiabálni kezd:- Mi a fenének ennyit olvasni?- És mi lenne, ha te is olvasnál néha?- Én? Nem bolondultam meg!

Ki nem állhatja a komolyzenét. Ahogy meghallja Bach vagy Mozart zenéjének első hangjait, máris ugrik, hogy átkapcsoljon egy másik adóra. S közben kiabál: — Ne! Ne!- Ki érti az ilyen zenét? - kérdi. - Az emberek többsége nem érti!

Legfőbb érve: a többség. Az ostoba, buta emberek tudják, hogy ők vannak többségben, túlsúlyban, hogy ők uralkodnak.

Popper sokat foglalkozott a nem tudás kérdésével. Valahol igen találóan azt írta, hogy a nem tudás nem egyszerűen a tudás hiánya, hanem alapállás, visszautasító magatartás, a tudás befogadásának megtagadása.

A butaság nem engedi, hogy nyugtalanítsák. Gyilkos dühvei lendül támadásba: azt, aki meg akarja osztani vele a tudását, máglyán égeti, börtönbe veti, bolondok házába zárja.

Jól ismerjük a mondást: Nem is olyan buta, amilyennek látszik. Valóban kiülne a butaság az arcra? Milyen mértékben képes az arc vonásait, kifejezését alakítani? Foglalkozott ezzel Schopenhauer is, Koninski és sokan mások is. Koninski az állította, hogy a nácit arcról is föl lehet ismerni. És az ostobát? Ha azt mondjuk, hogy ez olyan arc, amelyet semmiféle belülről sugárzó fény nem világít meg, akkor valami értelmeset állítunk?

A butaság kérdése ősidők óta foglalkoztatja az embereket. Komoly irodalommal büszkélkedhet.

Horatius ezt írja egyik levelében:

Sapere aude! (Merjél okos lenni!)

Schiller Az orléansi szűzben'.

Az ostobasággal még az istenek is hiába harcolnak.

St. Przybyszewska: „Dekobra mindenki másnál jobban mutatja be nekünk a halhatatlan kolosszust - az emberi butaságot; teljes életerejében, megnyilvánulásaiban. A butaság nemcsak halhatatlan: mindent átfogó jelenség is, az emberiség több, mint 90 százaléka a butaság életfogytiglani rabja. És megjelenésében változatlan: vegyük az első kezünk ügyébe akadó, ultramodernnek számító rossz regényt: tökéletesen ugyanazt az értelmetlenséget, ugyanarról, ugyanabban a hangnemben hirdették száz évvel korábban” (Levelek, 1928.).

Gogol: „Hogy ma ki ostobább a másiknál, az megoldhatatlan kérdés.”

51