Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Szekszárdi mise (Beszélgetés Baka Istvánnal - Az interjút Dránovics István készítette)
Szekszárdi mise (Beszélgetés Baka Istvánnal)-Nem tudom, hogy Baka Istvánnak mit jelent ma Szekszárdi- Hát, a mindent jelenti. Én azt egy könyvem fülszövegén is leírtam, hogy Szegeden lakom, de Szekszárdon élek. És ezt nagyon komolyan gondoltam, hát talán azért is, mert a Szegeden való meghonosodásom igazán nem sikerült. Nagyon sok oka van. És bennem mindig is élt egy nosztalgia szülővárosom iránt, ahol bizonyára ugyanolyan rosszul éreztem volna magam, ha ott maradok. Ezek természetes dolgok, tehát nem is a jelenéhez kötődöm én ennek a városnak, hanem a múltjához, vagy mondjuk úgy, a félmúltjához, a hatvanas évekhez, amikor kamasz voltam. Nem a gyerekkor volt számomra az éden. Egy megalázott, gyámoltalan gyermek voltam. Nagyon rossz iskolába is jártam. Persze, nehogy megsértődjenek a tanáraim, nem ők tehettek róla; az idők tehettek róla. 1958-61-ig, amikor felső tagozatos voltam, elég szigorú idők voltak. De a középiskolai évek, a gimnázium, az akkori barátság, és a városnak az akkori képe, egy ideális kisváros képe - én ezt akkor annak éreztem, és ma is annak érzem - ez az, ami alapvető élményem. Egy olyan város volt akkor Szekszárd, amely még nem vált el a természettől. Tehát a szőlők még benyomultak a házak közé, a dombok még nem voltak teleépítve otromba lakótelepekkel, de ilyen csicsás villákkal sem. A város szegényes volt, és nem sok nyomát viselte a ’45 utáni változásoknak. Mondhatom, hogy hál» istennek, alig egy-két Sztálin-barokk épület van a városban. Azok is a szerényebb, a szegényesebb fajtából. És én, bár nem ismertem a régmúlt időket, s fogalmam sem volt arról a kultúráról, amit ezek jelentettek, húsz évvel később, Mészöly Miklós novelláiból értettem meg, hogy mi volt a régi Szekszárd; és persze a Halálfiaiból, Babits könyvéből. De mégis benne éltem, a díszletek még megvoltak, bár az előadás már véget ért. És ezek a díszletek alapvetően élményem lettek.- Említetted Babits Mihályt, Mészöly Miklóst. Nem tudom, hogy mint alkotó író, költő, ezek az elődök - bár Mészöly Miklós tulajdonképpen kortársad - ők jelentenek- e számodra valamit1- Sajnos, amikor én eszmélkedtem, akkor Babits Mihálynak még nagyon rossz híre volt. És szégyellem magam, mert kicsit hittem is ebben, igaz, hogy ebben erősen befolyásolt elfogultságom József Attila iránt. És ez a József Attila és Babits közötti ellentét, amit, hát, azt hiszem, a sztálinista irodalompolitika túlfokozott, nem volt akkora — erre később kellett rádöbbennem — ez erősen befolyásolt abban, hogy ne szeressem meg Babitsot. Sajnos, nem szerettem. Szégyellem bevallani, még a Babits házba is, ami sokáig nem is volt nyitva, csak 1974-ben mentem el. És nagyon későn értékeltem át a saját naív, ostoba Babits-képemet. Természetes, hogy ma ugyanannak látom, mint mások. Nagyon tisztelem, nagyon nagyra tartom, de életem legfogékonyabb éveiben nem hatott rám. Nem tudom, hogy sajnáljam-e ezt a hatást. Azt hiszem, hogy sajnálnom kellene; de nem hatott rám, sem a verseimre... hát hogy a prózámra nem hatott, abban már nem vagyok olyan biztos. Mert a Halálfiait egyetemista koromban nagyon lelkesen olvastam. Lehetséges, de ez a hatás nem tudatosult bennem. Mészöly Miklós: én azért hadd tekintsem elődömnek, hi* Az interjút készítette Dránovits István. Operatőr: Mayer Zoltán 5
