Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 1. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor a „kizökkent időben” (Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel)

vet el, akkor tudja, hogy most bűnt követtem el. Tudja a különbséget a jó és rossz között.

Az ún. egyszerű emberek sokkal tovább őrzik ezt az erkölcsi szempontot, mint az értelmiség és a műveltek. „Fejétől bűzlik a hal”-jó közmondás ez és találó: az értelmiség és a felső polgárság a fo hordozója ennek az Isten elleni lázadásnak. Első számú dogmája, hogy minden relatív; nincsenek örök értékek, hanem a divat, a siker és hasonlók határozzák meg mindennek az értékét. Politikai ideológiák, gazdasági és egyéb álértékek irányítják a tetteit illetve ítéleteit. Ilyen értékrendben nem lehet alkotni. Látszat-dolgokat létre lehet hozni, sikereket el lehet érni, karriert lehet csinálni, de annak a vége a gyors felejtés és a művész egyéni pusztulása erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt.

Figyeljük meg, hogy a modern kor művészbálványai milyen csúfos véget érnek: öngyilkosság, kábítószer és erkölcsi szerencsétlenség a végük, semmiképpen sem a megdicsőülés. Ezen a modern kor könnyedén túllép, máris egy új bálványt istenít, és azt, hogy egy Elvis Presley vagy Marilyn Monroe hogyan végezte az életét, könnyedén elfelejti. Sőt, az ilyenfajta önpusztításnak kölcsönöz egy bizonyos luciferi nimbuszt, ami kétszeresen is káros. Az egyszerű fiatalok tömegei választják divatból az önpusztítást.- „Kizökkent az idő: - ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt” - mondja keserűen Hamlet, dán királyfi. - A „kizökkent idő” korszakában élünk mi is, a luciferi „felvilágosodás” korában. Nálad viszont éppen azt látom, hogy az életformával, s a paraszti életformán túl: művészeteddel - grafikáiddal, festményeiddel -, amelynek meghatározó, nemző ereje a rekonstrukciós gondolkodás - egy egészen más és valóságosan létező világot teremtettél magatoknak: az aranykort élitek, s nyoma sincs a hamleti keserűségnek! - Milyen volna hát ez az aranykori- Jó, hogy az aranykort kérdezed. Ebben kell élni. A jót és a szépet megeleveníteni, megélni, és akkor rögtön nyilvánvalóvá válik mindenkinek, hogy miről van szó. De hát én festő vagyok, nem elméleti filozófus. Nem leírni, vagy - mint filozófiát és programot - előadni tudom ezt, hanem részben képeken, részben életben, a mindennapi életben ábrázolni. Megmutatni, hogy íme, emberek, itt az Isten országa közietek, és ez az aranykor.

Az aranykor nem erőfeszítésből születik. Lényege az életélvezet. Az aranykorokban méz csorog a háztetőkről, sültgalambok röpködnek, és végtelen örömben - énekben, táncban, lakomában - telik az ember napja, harmóniában együtt az állatokkal. Ilyen volt a korai reneszánsz Itália - Toscana, ahogy az az olasz festményeken megjelent; ilyen volt a klasszikus görögség, Athén, a kis görög városállamok. Ilyen volt a mi tájunkon az ezerhétszázas évek vége, ezemyolcszázas évek eleje, amikor Berzsenyi, Csokonai, Kisfaludy járták a vidéket; iszogattak szőlőlugasok alatt, és közben elmélkedtek, verseket írtak; amikor Pálóczi Horváth Adám ropta a táncot, Nagyváthy János írta az első tudományos mezőgazdasági munkát, Keszthelyen a Georgikont alapították Festeticsék. Ugyanez volt a népművészetnek, a népi építőművészetnek is egy aranykora, amit itt, a Káli-medencében, megőrizni próbálunk. Amiben ma gyönyörködhetünk, az akkortájt született.

A Balatonnak is nagy korszaka volt ez: akkor rótták a Balaton hullámait az első nagy vitorlások, s hamarosan megjelent a Kisfaludy-gőzös. Akkor született meg Füred, Keszthely mint fürdőhelyek. Ugyanakkor bivalycsordák és szürkemarha gulyák legelésztek a parton; font, a kopár dombokon birkanyájak. Mindenütt harsogott a szüretelők éneke, termett a csodálatos bor a hegyeken; — a Badacsonyt még nem kezdték ki kőbányászattal, de állott már Kisfaludy és Szegedy Róza háza, ahol vidám szüretek zajlottak. A városokban megyebálok.

83