Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Harmat Pál: Világosítsd föl gyermeked („Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila)
zasságával szinte ösztönökbe ivódott előítéleteket kell leküzdenie. Ha névmutató készült volna a könyvhöz, kiderülne, hogy legalább százra, de valószínűleg jóval többre rúg azoknak a száma, akik családtagként, egykori tanárként, barátként, munkatársként, tanítványként vagy csupán figyelmet keltő alkalmi ismerősként szerepelnek Keresztury emlékezésében. Vannak közöttük írók, tudósok, politikusok, zenészek, képzőművészek — magyarok, osztrákok, németek, más nemzetbeliek. Sokan a korban fontos szerepet játszó személyiségek, többségük azonban, ahogy mondani szokás, egyszerű ember. Keresztury éles szemű és fogékony érdeklődésű megfigyelő. Akikre emlékezik, nem típussá szürkülve, hanem egyéni arcéllel jelennek meg elbeszélésében. Nyitott tőle s egymástól is különböző emberekkel való kapcsolatteremtésre. A tördemici cipész házából indult divattervezőhöz, Szita Józsihoz éppúgy életre szóló barátság fűzte, mint volt egerszegi tanárához, Marton Boldizsárhoz, későbbi szerzetesi nevén Marcellus atyához. Az emlékezés csak fő vonalaiban követi az időrendet. Elbeszélt eseményekhez gyakran kapcsolódik az előzmény és a folytatás, a helyszínekről rajzolt kép kiegészül változásaik bemutatásával, személyek jellemrajza további sorsuk fölvillantásával. Nagyobb időkört tekinthetünk tehát át a célba vett, 1936-ig, a szerző 32. évéig teije- dő szakasznál. Mégis azzal fejezzük be a könyv olvasását, hogy Keresztury életének nemcsak időben, hanem jelentőségében nagyobb része is még ezután következik. Az író azzal búcsúzik olvasójától, ha ereje s ideje engedi, folytatni fogja visszaemlékezését. Töretlen erőt, nem lankadó munkakedvet kívánva várjuk a folytatást. (Keresztury Dezső: Emlékezéseim. Szülőföldeim. Argumentum Kiadó, Budapest, 1993.) T ' 1' Orosz László Világosítsd föl gyermeked „Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila A magyar irodalom sok jó költővel dicsekedhet, de mitikus figurává csak kettő-három vált közülük: Petőfi, József Attila és talán Ady Endre. ,,A huszadik század mítosza” a magyar költészetben egyértelműen József Attiláé. Bár a különféle mítoszok virágoznak mind a diktatúrákban, mind pedig a demokráciákban - Petőfi szibériai tartózkodásának és eltemettetésének története nagyrészt a rendszerváltás óta szökkent szárba -, nyilvánvalóan nem a véletlen műve, hogy a „Miért fáj ma is” című kötet, amely jelentős kísérlet József Attila életének és műveinek demitizálására, az 1989-es politikai változásokat követően látott napvilágot. A József Attila körülötti mítoszokat és demitizálási törekvéseket meggyőzően jellemzi tanulmányában Cseme István; de hogy az ellenkező előjelű tendenciák, a legendaképzés kísérletei is jelen vannak a magyar szellemi életben, arra hadd legyen szabad három példát hozni. Az első Csoóri Sándoré. Az elhíresült Nappali hold című esszében ezt olvashatjuk József Attiláról: ,,A tanulmányai sokkal elvontabbak. Nehéz szívvel írom le, de inkább német észjárást követnek, mint magyart. Hegelhez, Feuer- bachhoz, Marxhoz és Freudhoz igazodnak.” A proletárköltő nyelvével a nemzeti költő a harmincas évek esszéíróinak „rugalmas, hajlékony és gazdag rétegezésű esszényelvét” állítja szembe, amely bármilyen európai eszme és érzelem megfogalmazására alkalmas. Ebből önkéntelenül adódik a végkövetkeztetés, hogy „a marxizmusok nyelve, a szociológiák nyelve és a lélektanoké még József Attila »előmunkálatai« nyomán sem tudott összeforrni a miénkkel.” A tanulság világos: József Attila filozófiája és lélektana idegen a magyar szellemtől — vagy talán csak a nyelvtől? Nem tudjuk eldönteni; ecce metaphora. Csoóri szellemi xenofóbiája és metaforikus homálya azonban mindenképpen eltörpül a Csurka Istváné mellett. Hírhedt Szent István-napi pamfletjének egyik mondata - különösen a harmincas évekig visz- szanyúló szellemi előzmények után — sokakra vonatkoztatható: „Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testében az az ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkovita emigrá89