Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Harmat Pál: Világosítsd föl gyermeked („Miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila)

zasságával szinte ösztönökbe ivódott előíté­leteket kell leküzdenie. Ha névmutató készült volna a könyvhöz, kiderülne, hogy legalább százra, de valószí­nűleg jóval többre rúg azoknak a száma, akik családtagként, egykori tanárként, ba­rátként, munkatársként, tanítványként vagy csupán figyelmet keltő alkalmi isme­rősként szerepelnek Keresztury emlékezé­sében. Vannak közöttük írók, tudósok, poli­tikusok, zenészek, képzőművészek — magyarok, osztrákok, németek, más nem­zetbeliek. Sokan a korban fontos szerepet játszó személyiségek, többségük azonban, ahogy mondani szokás, egyszerű ember. Keresztury éles szemű és fogékony érdeklő­désű megfigyelő. Akikre emlékezik, nem tí­pussá szürkülve, hanem egyéni arcéllel je­lennek meg elbeszélésében. Nyitott tőle s egymástól is különböző emberekkel való kapcsolatteremtésre. A tördemici cipész há­zából indult divattervezőhöz, Szita Józsihoz éppúgy életre szóló barátság fűzte, mint volt egerszegi tanárához, Marton Boldizsár­hoz, későbbi szerzetesi nevén Marcellus atyához. Az emlékezés csak fő vonalaiban követi az időrendet. Elbeszélt eseményekhez gyakran kapcsolódik az előzmény és a foly­tatás, a helyszínekről rajzolt kép kiegészül változásaik bemutatásával, személyek jel­lemrajza további sorsuk fölvillantásával. Nagyobb időkört tekinthetünk tehát át a célba vett, 1936-ig, a szerző 32. évéig teije- dő szakasznál. Mégis azzal fejezzük be a könyv olvasását, hogy Keresztury életének nemcsak időben, hanem jelentőségében na­gyobb része is még ezután következik. Az író azzal búcsúzik olvasójától, ha ereje s ideje engedi, folytatni fogja visszaemléke­zését. Töretlen erőt, nem lankadó munka­kedvet kívánva várjuk a folytatást. (Ke­resztury Dezső: Emlékezéseim. Szülőföldeim. Argumentum Kiadó, Buda­pest, 1993.) T ' 1' Orosz László Világosítsd föl gyermeked „Miért fáj ma is”. Az ismeret­len József Attila A magyar irodalom sok jó költővel dicse­kedhet, de mitikus figurává csak kettő-há­rom vált közülük: Petőfi, József Attila és ta­lán Ady Endre. ,,A huszadik század míto­sza” a magyar költészetben egyértelműen József Attiláé. Bár a különféle mítoszok vi­rágoznak mind a diktatúrákban, mind pe­dig a demokráciákban - Petőfi szibériai tar­tózkodásának és eltemettetésének története nagyrészt a rendszerváltás óta szökkent szárba -, nyilvánvalóan nem a vé­letlen műve, hogy a „Miért fáj ma is” című kötet, amely jelentős kísérlet József Attila életének és műveinek demitizálására, az 1989-es politikai változásokat követően lá­tott napvilágot. A József Attila körülötti mítoszokat és demitizálási törekvéseket meggyőzően jel­lemzi tanulmányában Cseme István; de hogy az ellenkező előjelű tendenciák, a le­gendaképzés kísérletei is jelen vannak a magyar szellemi életben, arra hadd legyen szabad három példát hozni. Az első Csoóri Sándoré. Az elhíresült Nappali hold című esszében ezt olvashatjuk József Attiláról: ,,A tanulmányai sokkal elvontabbak. Nehéz szívvel írom le, de inkább német észjárást követnek, mint magyart. Hegelhez, Feuer- bachhoz, Marxhoz és Freudhoz igazodnak.” A proletárköltő nyelvével a nemzeti költő a harmincas évek esszéíróinak „rugalmas, hajlékony és gazdag rétegezésű esszényel­vét” állítja szembe, amely bármilyen euró­pai eszme és érzelem megfogalmazására al­kalmas. Ebből önkéntelenül adódik a végkövet­keztetés, hogy „a marxizmusok nyelve, a szociológiák nyelve és a lélektanoké még József Attila »előmunkálatai« nyomán sem tudott összeforrni a miénkkel.” A tanulság világos: József Attila filozófiája és lélektana idegen a magyar szellemtől — vagy talán csak a nyelvtől? Nem tudjuk eldönteni; ecce metaphora. Csoóri szellemi xenofóbiája és metafori­kus homálya azonban mindenképpen eltör­pül a Csurka Istváné mellett. Hírhedt Szent István-napi pamfletjének egyik mon­data - különösen a harmincas évekig visz- szanyúló szellemi előzmények után — so­kakra vonatkoztatható: „Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testé­ben az az ejtőernyős csapat, amelyik szük­ség szerint hol Galilei Kör, hol polgári libe­rális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegé­nyeivé lépnek elő, majd moszkovita emigrá­89

Next

/
Oldalképek
Tartalom