Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep XX. évfordulójára - Sári Katalin: Műhelybeszélgetések (Beszélgetés Turi Endrével, az Alkotóműhely igazgatójával; Gergyádesz Lászlóval, az Alkotóműhely művészeti titkárával; Ötvös Nagy Ferenc képzőművésszel, az Alkotóműhely ötvösműhelyének vezetőjével
hiszen ilyenkor nemcsak hazai, hanem külföldi művészek is dolgoznak a műhelyben egymás mellett. És mindenki hozza a saját szellemiségét, amit aztán az itt hagyott alkotások tükröznek tovább. Ezáltal a művészek egymást is gazdagítják. Megint csak vissza kell térnem ebben Bács-Kiskun megye szerepére: itt munka és béke vanl Bárhonnan jöjjön is a művész, itt mindenki a legnagyobb békében és egyetértésben munkálkodhat egymás mellett. — Úgy tűnik, a műhely kinőtte önmagát. Várható-e bővítés? — Ez a régi malomépület alkalmas lenne csak a gyűjtemény bemutatására, kiállítása számára. A tervbe vett, megtervezett, „százszor” tárgyalt elképzelés, hogy itt, a Kaszap utca és a Bethlen körút által körülhatárolt háromszögű részen (amely ön- kormányzati tulajdon) - a távlati tervek szerint - építkezni fogunk. Sőt, a megyei közgyűlés határozatot is hozott erre vonatkozólag. Ha ez a terv megvalósulhatna, a művészek itt dolgozhatnának, lakhatnának, étkezhetnének, és nem pedig kollégiumban, így az idén is. És ajavuló feltételek hozzájárulnának ahhoz, hogy az idejövő művészek méginkább összekovácsolódnának. A művészek sokszor éjfélig is dolgoznak a műhelyben, de ha minden itt lenne, az illető addig dolgozhatna, ameddig akar.-Az ösztöndíjat kapott művész legalább egy alkotását köteles a megyének adományozni. Vajon szakavatott zsűri választ a művész alkotásaiból? — Az utolsó hét csütörtökjén belső és külső társakból álló zsűri dönt, hogy mi kerül a gyűjteménybe; ők mondják ki a döntő szót. Persze, van olyan lehetőség is, hogy a művész felajánl az alkotásaiból, vagy közli, hogy mit szeretne itt hagyni. De a művész számára a már meglévő gyűjtemény látványa kötelez, ezért érdekelt abban, hogy a legsikerültebb alkotását hagyja itt; ezért ez a jellemző. Beszélgetés Gyergyádesz Lászlóval, az Alkotóműhely művészeti titkárával — Ügy látom, sok minden úgy alakult Kecskeméten a zománcművészet körül, hogy elmondhatjuk róla, szerves folyamat részesei vagyunk. Az, hogy Kecskeméten zománcozás kezdődött, annak az egykori LAMPART Zománc- és Kádgyár volt a megalapozója, jóllehet, ők utána ebben már nem vettek részt; de éveken keresztül megengedték, hogy Z. Gács György és tanítványai már több mint húsz évvel ezelőtt elkezdtek kísérletezni a gyár laboratóriumában. Ilyen volt Kátai Mihály is, aki az Alkotótelepet alapította húsz évvel ezelőtt, és ilyen Túri Endre is, aki ma az Alkotó- műhely vezetője. így érintkezik a két jubileum - kezdi húsz évnyi munka méltatását Gyergyádesz László, aki ez idő alatt a megyei tanács, részéről intézte a Zománcművészeti Alkotótelep ügyes-bajos, „hétköznapi”, de elengedhetetlenül fontos ügyeit, teendőit, s ma már a Műhely művészeti titkáraként vesz részt a további munkában. - De az is szerves folyamat, hogy a művészek Magyarországról és külföldről részt vesznek. Van egy mágikus dolog: a zománcművészeti munkában mindig fele-fele részt szerepelnek magyar és külföldi alkotók. Ez akaratunkon kívül alakult így ki. De ezek az arányok „működnek”, mert kicsit az alkotótelep és a műhely olyan, amilyenek mi vagyunk. Tehát nagy-nagy szeretet övezi a művészeket. Ezt a „kecskeméti légkört”, „stílust” rögtön „felveszik” az ideérkező művészek, aminek az a lényege, hogy szeretjük őket, és szeretjük, amit csinálunk - nagy-nagy vitákkal. Ez az egyik megtartója a kecskeméti zománcművészeti tevékenységnek. A másik talán méginkább elsődleges, hogy jó zománcaink vannak; az, hogy van itt egy szakmai gárda, amely nagyszerű zománcot csinál Lakó József vegyészmérnök veze103
