Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1. szám - Kiss Gy. Csaba: Történet egy szigorú korból - szelíd befejezéssel
- 1960 őszén, novemberben kaptam az értesítést a kunszentmiklósi rendőrségtől, hogy jelenjek meg Kecskeméten a megyei rendőrkapitányság nyomozóosztályán, mert ott beszélni akarnak velem. Akkor már sejtettem, hogy a mi baráti körünket leplezhették le. Tudva a Kádár-rendszer retorzióit, tudva, hogy a szabadságharc résztvevőit bebörtönözték, én is arra gondoltam, nem sok jónak nézhetünk elébe, és bizony egy kicsit megijedtem.- Nálad, otthon vagy a munkahelyeden volt valamilyen terhelő anyag? Vagy a viselkedésedben ?- Nem volt semmiféle terhelő anyag. A munkahelyemen sem közöltek semmit, a helyszínre sem jött ki senki a rendőrségtől. Arról nem volt szó, hogy engem letartóztassanak. Persze én gondoltam arra, hogyha behívtak Kecskemétre, nyugodtan ott is foghatnak, és bent is tarthatnak. Ennek ellenére nem gondoltam arra, hogy megpróbáljak mondjuk elszökni vagy elbújdosni, hanem a meghatározott időpontban, 1960 november vége felé az én kis segédmotorommal elmentem Kecskemétre, a megyei rendőrkapitányság politikai nyomozóosztályára. Reggel 8 vagy 9 órára kellett odaérnem. Bevezettek egy szobába, leültettek, és ott órákig várakoztattak, míg végre aztán szóltak, hogy rám került a sor, menjek be ehhez és ehhez a rendőrtisztviselőhöz. Be is mentem, ő rögtön azzal kezdte, hogy mit tudok én D. F.-ről és az illegális politikai szervezetről, rendszerellenes szervezetről. Amit csak tudok, mindent mondjak el a saját érdekemben.- Azt nem mondta, hogy téged gyanúsítottként hallgat ki vagy tanúként?- Jelezte, hogy engem most tanúként hallgat ki D. F. ügyében, mert ellene eljárás indult izgatás miatt. Na, én gondoltam, hogy ebből még előfordulhat az is, hogy engem is vádolni fognak. Meglepődtem is, meg nem is, hiszen végül számoltam azzal, hogy erről lesz szó. Összeszedtem a gondolataimat, erre adtak időt. Azt mondták, hogy próbáljak mindent elmondani nagyon-nagyon részletesen saját érdekemben, mert ez esetleg enyhíthet a körülményeken.- Ebben a nevezetes naplóban voltak Neked is verseid1?- Igen, voltak olyanok is, amelyeket én írtam, csak most arra nem emlékszem, hogy saját nevünk alatt írtuk-e be a verseket, vagy pedig valami álnéven.-Milyen versek voltak ezek, elítélték a szovjet bevonulást, a forradalom leverését vagy csak hazafias költemények voltak ? —Általában hazafias témájú versek voltak, de előfordultak olyanok is, amelyeket a szovjet bevonulással kapcsolatban álltak. A verseket, burkolt szöveggel írtuk, de lehetett azért belőle érteni, hogy mire vonatkoznak.- Be ezeket a verseket ti nem mutattátok meg másnak? Soha senkinek?- Nem mutattuk meg, csak ebbe a naplóba, ebbe a füzetbe írtuk be.- Most térjünk vissza a kecskeméti rendőrkapitányságra. Azt kérték tehát, hogy mondj el mindent.- Alaposan, saját érdekemben mindent mondjak el erről a politikai szervezetről, amit csak tudok, mert ők mindent nagyon szeretnének tudni.- Már így állították be, hogy ez egy politikai szervezet volt?- Igen.- Te mit mondtál akkor?- Gondolkodási időt kértem, hogy megpróbáljam összeszedni a gondolataimat. Azt mondták, hogy nagyon helyes. Adtak papírt, ceruzát, hogy amit csak tudok, mindent írjak le. Amennyire lehetett, igyekeztem tompítani baráti körünk jelentőségét, tudván, hogy itt nem lehet sok jóra számítani. Tehát egyrészt védekező jelleggel próbáltam úgy leírni a dolgot, hogy ne tűnjön föl komoly államellenes izgatásnak, mint ahogy az előadó, a nyomozó a bevezetésében mondta.- És elmondta azt, hogy vannak már bent D. F.-en kívül mások is? 84
