Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók népzenetudományi főműve kapcsán (Magyar népdalok. Egyetemes Gyűjtemény)
saját, az önkritikát nem eléggé ismerő csoportjának itallal megrakott asztalánál talált bensőségre. Tari versciklusának a túl korán elhullott barát emlékének visszaidé- zése önmagában aligha lehet problémája, viszont az elfogultságon imitt-amott fennakadhatunk. Például azon, hogy a Kaland c. versben készpénznek veszi Podolszki lelki védőmechanizmusának azt a megnyilatkozását, amely szerint ,,A világirodalom / a menedzsereken, / a menedzselésen múlik...”. Nos, ezen is, de aligha elsősorban ezen, hanem mindenekelőtt a tehetséges és bátor embernek a szívós munkáján. Emö- gött abban a hitben, hogy az írásra való összpontosítás fáradságáról elóbb-utóbb kiderül: nem volt hiábavaló. A legrosszabb esetben az író halála után - gondolhatja a mániaszerű szenvedéllyel alkotó, a politika megvesztegetési kísérletét és a pótszereket egyaránt elutasítva. A szeretet egyébként nem jelentheti a barát hibáinak nem-ismerését, hanem legfeljebb azok megbocsátását vagy mélyebb megértését. Egymás fetisizé- lása (éppen azért, mert nekünk, kisebbségben élőknek még inkább figyelnünk kell egymás értékeire) legfeljebb arra utalhat, hogy önkritika és kritika tekintetében még adósai vagyunk önmagunknak és másoknak. Éppen ezért nem az esztétikai teljesség élménye, hanem legfeljebb az alkalomszerűségnek a megértése fogadtatja el velem a következő két sort: „no ne baszkódj mondod / inkább igyunk meg valamit hogy kijózanodjunk” (Podolszki József halálára). Ismerve Tarinak a többi versét, ez arany- igazság, érték(re)kapituláció akar lenni; pedig csupán jó anekdota. Ha ez a néhány vers rezignációban és nosztalgiában ernyedt el, akkor az utolsó ciklusban ismét felparázslik a költő valósággal pörölő indulata. Ez klasszicisztiku- san stilizált formában is megnyilvánul, amikor Tari, elvont fogalomba sűrítve az általános káosz okát, a ma már csak elvétve alkalmazott verstani kellékeket is felhasználja (Az értelem zavarához). A kötet egyik legjobb költeménye a ciklussal azonos címet viselő Nem lesz háború. A keserű cinizmusnak a lávaömlése, a haszonlesésből mellébeszélőknek a túlzottan indulatos (s ezért váratlan szókapcsolatokban bővelkedő) leleplezése ez a vers, amely hatásosan teszi egyértelművé, hogy a szocializmus dekadenciájának végső fázisa lényegében már háború, ha a tömeggyilkosságok illegális formájúak is. Tari István új verseskötete a magyar irodalom egészében is jelentős. Nem csupán a szerző szándéka, törekvése miatt, hanem a megvalósult eredmény következtében is. A mocsokban élés kényszerűségének és a megtisztulás vágyának kifejezése élteti. (Forum Kiadó) Vajda Gábor Bartók népzenetudományi főműve kapcsán MAGYAR NÉPDALOK Egyetemes Gyűjtemény A magyar népzenetudomány rögös és dicsőséges útján fontos szerep jutott a felgyújtott anyag rendszerezésével és kiadásával összefüggő kérdéseknek. Kovács Sándor terjedelmes és alapos bevezetőjéből számos, és nem csak Bartók ezirányú munkáját érintő részlet megtudható. Érdekes és tanulságos olvasmány... A népzenei anyag a (tudományos) feltárás során kiszakad eredeti termőtalajából, kiválik természetes éltető közegéből. Az örökös mozgásban, változásban élő anyag egyes, pillanatnyi állapotot tükröző darabja már a hangrögzítés által is, de főként a lejegyzés, a szájhagyomány természetétől lényegében idegen írásbeliség révén, az egy- szervaló „örökkévalóvá” merevítése miatt elveszíti testmelegét, objektummá válik. Azonban erre a tárgyiasítási eljárásra óhatatlanul szükség van, ha meg akarjuk óvni a végső pusztulástól, ha művészi úton (műzenei alkotásokban, beleértve a ma használatos hang-montázs technikát is, mellyel olykor népzenei felvételeket alkalmaznak elektronikus vagy vegyes technikájú műveikben a zeneszerzők) az esztétikai-kifejezési lehetőségek továbbéltetését, s még inkább, ha tudományos módszerekkel a benne rejlő titkok megfejtését akarjuk elérni. (Két közbevetés kívánkozik ide. Az egyik, hogy mit nem adnánk érte, ha megbízható lejegyzések tanúskodnának népdalaink [dallam és szöveg] századokkal ezelőtti formájáról, életéről. Még az a néhány vázlatos, 93
