Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Pethő László: Rendszerváltás helyben - Egy jászsági falu az átalakulás éveiben
Igazán komoly ellenfelének csak az SZDSZ által javasolt, majd a kisgazdák által elfogadott és szintén támogatott negyvenes éveiben járó agrármérnök tekinthető. A Kisgazdapárt és az SZDSZ közös válogatottjának csapatkapitányaként beharangozott jelölt programjában kevesebb megfogható elemet lehet találni. Az általa aláírt Jászfalu 1990 ősz című írásban meglehetősen kevés a konkrétum. Hangsúlyos részben támadja a falu eddigi vezetőit. „A viharosnak indult rendszerváltás bizonytalan, csoszogó lépései eljutnak a falvak uraihoz is. A levitézlett elitnek azonban vannak még tartalékai. Tudatosítani kell az emberekben, hogy az óvatos személycserék ideje lejárt. Elérkezett az a pillanat, amikor a régi apparátus tagjait tetteik és elmulasztott tetteik alapján kell megítélni”. — Az idézett mondatokban megfogalmazottak meglehetősen sok általánosságot tartalmaztak. Mivel talán túl sokan érthették magukra, de igazán konkrétan senki sem, nem voltak igazán hatásos támadások, legfeljebb néhány ember megsértésére vagy megriasztására voltak alkalmasak. A közzétett írás terveket megfogalmazó része már több konkrétumot tartalmazott: az oktatás és a művelődés reformját, a szemét- és a szennyvízelvezetés kezelésének problémáit, az elszegényedés, a munkanélküliség, valamint a „helyenként vészesen sürgető cigánykérdés megoldását”. A tanácselnök-polgármester szórólapjával egybevetve jóval kevesebb konkrét érvanyagot tartalmazott ez a felhívás. A jelölt azonban minden bizonnyal mégsem ezért vesztett, hiszen az SZDSZ elnöke a fiatalembert értelmes, jó szakemberként jellemezte, olyannak, akitől a korrupció nagyon távol áll. Támogatói szerint nagy hátrányt jelentett számára, hogy a választások idején mindössze két éve élt a faluban, így kevéssé ismerték. A beszélgetésekből összeálló történetek szerint azonban sokkal nagyobb gondot jelentett, hogy a választást megelőzően hírbe hozták. Sustorogni kezdték, előző munkahelyén zavaros ügyekbe keveredett, fegyelmit kapott, ami miatt távoznia kellett. Amikor ez támogatói fülébe jutott, gyűlést hívtak össze, ahol nyíltan senki sem vetette fel ajelölt állítólagos viselt dolgait, de az effajta szóbeszéd semmiképpen sem növelte ázsióját. A további három jelölt inkább csak statisztaszerepet játszott, őket többnyire komolytalan, kocsmában fellépő önjelölteknek minősítették, vagy csak egyszerűen olyanoknak, akik a két előbbi jelölt számára negatív példát, illetve lelki megerősítést jelentettek. (Ha ők is fellépnek, akkor tőlük már mindenképpen különbek vagyunk.) A képviselő-testület 1990 őszére méginkább megcsappant az amúgy sem heves politikai aktivitás. Legalábbis erre vall, hogy a 4526 választójogosult mindössze 1960 voksot adott le az öt polgármester-jelöltre. Az ismertetett vajúdás után magát megméretni kénytelen agrármérnöki végzettségű tanácselnök 1142 szavazattal (a választójogosultak 25,2%-a) fölényesnek mondható győzelmet aratott. 12 képviselői helyért 39-en szálltak ringbe, szavazataik száma 100-tól 1141-ig terjedt. A testületbe 511 szavazattal lehetett bekerülni. Magas, 900-on felüli szavazatot a kisgazdák által támogatott népszerű állatorvos, egy orvosasszony és az iskolaigazgató kapott. Magas volt még egy idősebb állatorvos és egy régóta a közéletben mozgó takarékszövetkezeti ügyintéző szavazatszáma is. Két agrármérnökjelentette a középmezőnyt (689—652) a többiek - köztük a két pap — szavazat- száma mérsékeltebb volt (595-511 között). További 13 jelölt szerzett annyi (400-on felüli) szavazatot, amellyel nem sokkal maradt el a bekerültektől, ezek fele az 47
