Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Pethő László: Rendszerváltás helyben - Egy jászsági falu az átalakulás éveiben
ez kevésbé befolyásolt. Az FKgP jelöltjeként fellépő állatorvos — aki korábban MSZMP-tag volt - azért indult, mert népszerű embernek érezte magát. Akadt, akit munkatársai biztattak, a református pap éppenséggel csak azért jelöltette magát, mert meghallotta, hogy a katolikus pap is elindult. A lelkész viszont azért nem vállalta el az SZDSZ felkérését, mert akkor kisgazdapárti presbiterével került volna szembe. A főnök-beosztott viszonylatok egyébként ugyancsak átszőtték, méginkább variálták a fellépők indítékait. Elindult — esetenként ellentétes erők támogatásával — a takarékszövetkezeti elnök és egy beosztottja, a gyógyszerész és asszisztense, az iskolaigazgató és az iskola tanárai. Az érdekérvényesítési szándék legegyszerűbb példája annak a tanácstag-képviselőnek az esete, aki most a korábbi választókerületében kiharcolt, de meg nem valósított út kiépítése-befe- jezése érdekében lépett fel jelöltként. Az indítékok legkülönösebbike a tanácselnök-px>lgármester története, aki ugyan a fővárosban született, de hat éves kora óta a faluban él. Agrármérnöki végzettséget szerzett, a tagosítás után az egyik tsz főagronómusa — ahogy fogalmazott —, „harmadik embere” lett. (Az első akkoriban is az elnök volt, utána következett a párttitkár, akit a főagronómus követett a rangsorban.) Az akkori tanácselnök elérte a nyugdíj korhatárt, megkörnyékezték, vállalja el helyette ezt a px>sztot. Átmeneti, egy-két évre szóló feladatként belement, amiből végül immár 27 év lett. Döntésével 1965-ben meglehetősen furcsa helyzetbe került, ugyanis az egész megyében ő volt az egyetlen agrármérnök a többnyire érettségivel vagy azzal sem rendelkező tanácselnökök között. Később egyszer-kétszer még gondolt a tsz-be való visszatérésre, de végül is maradt. Működése semmiképpen sem nevezhető eredménytelennek, hiszen a falu megannyi vonatkozásban fejlődött. Ami azonban 1989-90 fordulójáig előnynek, érdemnek számított, az szinte máról-holnapra az ellenkezőjére fordult. 1990 tavaszán úgy érezte, hogy „nem neki áll a zászló” és kérte korengedményes nyugdíjaztatását. A szabályok értelmében viszont „három hónapja hiányzott”, így „kénytelen volt” elindulni a helyhatósági választásokon. A jelölt egyébként mindkét lehetőségre felkészült, ha nem választották volna meg, magánvállalkozóként próbálkozott volna. Azt azért, hogy nem mindegy alapon készült, bizonyítja a megválasztása érdekében kifejtett propaganda. Elmondása szerint saját költségén kinyomtatta választási plakátját, amelyen többek meglepetésére a^ Magyarországi Szociáldemokrata Párt szimbóluma és aláírása is szereptelt. (O ennek utólag nem tulajdonított jelentőséget, pmrtoktól független pjolgármesternek tartja magát.) A szórólapon tömören felsorolta munkásságának eddigi eredményeit és elképzeléseit. A jól szerkesztett és megfelelően tagolt, a kommunális feladatok átfogó ismeretéről tanúskodó szöveg számos profi elemet tartalmazott. Hangsúlyozta pjéldául a munkahelyek teremtését, a vasútvonal megmentését, az iskola, a tornaterem, a tanuszoda létesítését, az egészségügyi hálózat fejlesztését, sőt zárásul egy péküzem felszámolásának megakadályozását is. A külön részben taglalt tervekben fogalmazta meg a közság előtt álló legfontosabb teendőket, megvalósításuk tekintetében azonban kellő óvatosságot tanúsított. Például a munkanélküliség enyhítéséről és nem felszámolásáról írt, a földgáz, a szennyvízhálózat előkészítését és nem feltétlenül megvalósítását helyezte előtérbe. A választás napján korán reggel leszavazott. Ezután a focicsapattal elutazott, majd az éjszakai órákban érkezett telefonból tudta meg a számára is megkönnyebbülést jelentő végeredményt. Hívei a falu érdekében kifejtett két és fél évtizedes tevékenységének visszaigazolását látták sikerében. Ellenkező oldalról akadt, aki az általa a cigányoknak beígért további segélyeknek tulajdonította a győzelmét. 46
