Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Czegő Zoltán: Balatoni lenyomat
— Rántott róka — állapítom meg halált megvető biztonsággal. — Miért lenne pontosan rántott róka? — Nézd az utca nevét: Rókarántó utca. Ezzel sikerem volt. De talmi sikerem nem aprózza el fiam problémáját. — Valami más. Ez kimondottan disznószar szag — állapítja meg. Ezzel fölfedeztük az első disznóólát a kirakat-faluban, ahol eddig csak szárnyasokat, macskákat meg ellustult kutyákat láthattunk. Zimmer-falu. Szelíd, megnyugtató. Százhúsz forint a baracknak kilója, 80 a nyárialma, negyven a görögdinnye kilója, a sárgának nyolcvan, az útszéli presszóban negyven forint egy egyszerű szürkebarát decije. Itt a fröccsöt elvi és anyagi okok miatt lehurrogjuk, szóba sem jöhet. Slattyogunk az utcán félmeztelen, ahogy illik. Fiam fölszólal magasságomig: — Tátáci, egy Lada Samara beszemtelenkedett a Fordok, Audik, Mercedesek, Toyoták közé. Lefékezek a forró aszfalton és dúdolom halkan neki: „Kinek nincsen kutyája, maga ugat este. Kinek nincsen Samara gyalog megyen Pestre.” Na ná, hogy otthon felejtettük a strandbelépőket, meg a csónakjegyet! Mégis, a hölgy bízik bennünk, beenged. Aztán csónakra szállunk, onnan nézve szebb a Balaton, a világ, s ez az egész hajcihő a partról nem hallatszik be. A víz csöndje vesz körül. Nagyon remélem, nem annyira koravén ez a fiú, hogy megértené befelé süvítő sóhajaimat. Itt benn magunkra vagyunk, meg a csónakra bízva. Tiszta, zöldes a víz, nemes angolnák úszkálnak felszínén, fehér hasukat villogtatják a reggeli napon. Miért pusztulnak tonnaszámra? Még nem tudjuk, de Csongi naponta kutakodik az újságokban, hátha megtalálták az okát. Egyelőre ott tartunk, hogy sietve leszűrik a dögöket a vízről. De hol vannak az ihtiológusaink, a halbiológusaink, egyáltalán —: hol van az igazság, hogy nekünk ezekkel az angolnákkal is így üt be?! Tegnap este az asztaltársam magyarázza, ki sem tudnánk fizetni egy angolna-vacsorát, annyira értékes ez a fajta. Na, tessék! Már csak abban reménykedünk fiammal a tó közepén, hogy a vízi ragadozók talán elpusztítják, eltakarítják a döglötteket, mielőtt fertőznének. íme, a természeti egyensúlyhoz fordulunk végső gondunkban. No, meg futólag azt a témát is érintjük: vajon kik és hogyan vásárolták meg az angolnatenyészetet, mi lesz a pénzzel? Evezni, evezni, és nem tűnődni semmin. Arra sem gondolni, hogy most éppen marják odabenn, odakinn a szárazföldön a lapok, mindig is marták egymást, mióta többpártrendszer kalapja alatt, de soha ennyire, soha nem volt ennyi acsar, soha ennyi jól elhelyezett rúgás övék és térdek között. Én ebben a mostani időszakban éppen a két súrlódási felület között, teljesen véletlenül, és ez drámaivá is válhat számomra, fényesítem a súrlódási felületet, az az érzésem. Súrlószer- szerep. Nem én tisztulok, ragyogok föl vagy piszkolódom, hanem a hatalmasko- dók. — Ha majd elül a vész haragja, s a viszály elvérzik a csatákon — motyogom, hanyatt feküdve a csónakban. Fiam néz, nem érti, megvonja lelki vállait, és tovább firtatja a távoli titkokat a kék ég meg a zöld víz horizontján. 10
