Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Mák Ferenc: Filmek a történelemről (Kovács István: Robogás a nyárba)

szakban, ami a változtatás lehetőségét ma­gában honija a szabadság kérdése volt. A szabadságé, amelyről Márai korabeli naplójában azt írta: „Csak egyféle »szabad­ság« van: az alkotó ember akarata, amikor munkája fölé hajol”. S még azt is: „Időbe te­lik, amíg az emberek megtanulják, hogy a szolgaság akkor is szolgaság, ha szabad­ságharcból és forradalomból születik.” De mondhatjuk-e, hogy már megtanul­tuk mindezt, hogy a korábbi történelmi ta­pasztalás végre tudássá, valami pontos tu­dásává változott át bennünk, s ennek napi dolgainkban látszatja is van. Mindezt biz­ton aligha állíthatnánk. Már csak emiatt is szükség van az ilyen, s hasonló vállalkozá­sokra. Pünkösti Árpád legújabbkori történel­münk e meghatározó személyisége és a kor által fölvetett alapvető kérdések vizsgálatát az alkotó ember szabadságával és azzal a hittel végezte, hogy nemcsak túlélni, de ma­gunkévá is kell élni az időt. S remélhetőleg nemcsak a recenzens, de az érdeklődő olvasók szélesebb rétege is várja a megígért további köteteket. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992.) Tóth Ágnes Filmek a történelemről Kovács István: Robogás a nyárba Kovács István, a lengyel filmtörténet ki­váló ismerője A létezés harmóniájáért cím­mel Krzysztof Zanussival folytatott beszél­getésének bevezető soraiban mondta el: „Az én nemzedékem számára a hatvanas évek első felének világra nyíló ablakot jelentett Lengyelország. Ablakot, amelyen önma­gunkra is ráláthatunk. Másként, mint az ötvenes évek széthasadozott véres üvegén át. S hogy a történelemben gyökerező érzel­meken túl gondolkodó módon kötődtünk Lengyelországhoz, abban meghatározó sze­repe volt a lengyel filmnek.” Ezért történhe­tett az, hogy Kovács István „mélyebben néz” a lengyel film egész történetének a mé­lyére, mint a megszokott mozilátogató - il­letve többet mondok: mint a filmművészet iránt érdeklődő mozibarát. Kovács István érdeklődése történeti eredetű, határozottan fölismeri az alkotói-rendezői szándékok mö­gött meghúzódó történelmi erőket, s azt az inspirációt, amit a lengyel filmművészet (is) a társművészetektől - így az irodalomtól is - kapott. O „a filmben nemcsak az anekdo­tát keresi, sőt, elsősorban nem az anekdo­tát, hanem az emberi sors, az emberi maga­tartás, viselkedés panorámáját, mindannak panorámáját, ami belső életünket és létünk külső összetevőit alakítja". Nem kisebb te­kintély vetette papírra ezeket az elismerő sorokat, mint a kötethez előszót író Ryszard Kapuscinski, a nemzetközi újságírás legen­dás alakja. Méltatásában hozzáteszi: elem­zéseiben Kovács István legalább annyira magyar, mint amennyire lengyel, hiszen végtére is több mint száz éve közösek a két nép történelmi gongjai és problémái. A szerző arra törekszik, hogy „felkutassa, meghatározza azokat az egyetemes kérdé­seket, általános emberi értékeket, tapasz­talatokat és feszültségeket, amelyek min­den embert jellemeznek, aki totális elnyo­másban, a féligazságoknak, látszatoknak, manipulációknak, megvetéseknek ebben a fárasztó, szürke világában él.” S valóban, beszélgessen a szerző bárkivel, Krzysztof Zanussival, Feliks Fáikkal, Janusz Zaorski- val, Filip Bajonnal és másokkal, mindig az az emberkép - s a mögéje fölrajzolt világkép érdekli - amely szuverén felépítettségében és megalkotottságában elevenen szól hoz­zánk. O maga is egyetért a nyilatkozó Krzysztof Zanussival: meg kell tanulni gon­dolkodni önmagunkról, a nemzetről, a törté­nelemről. S ebben a filmművészet lehet az egyik leghatározottabb, legsodróbb partne­rünk. A Robogás a nyárba című kötet első, Az ö nemzedékük című nagy lélegzetvételű ta­nulmánya - méltán viseli A „lengyel filmis- kola” alcímet - a lengyel nemzeti filmtörté­net főbb eseményeit tekinti át. Kialakulásá­nak és létrejöttének kezdetét az első világ­háborút követően az 1920-as évek elejére teszi, és olyan nagy neveket említ, mint Krzysztof Kamii Baczynski, Tadeusz Gajcy és Ándrej Trzebinski - sorsukat mégis tra­gédiának látja. Lengyelország későbbi, 1941-es összeomlása „iszonyú sokk (...) an­nak az 1918 után született nemzedéknek, amelynek tudatát és érzelemvilágát a füg­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom