Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Beke György: Magyar színháztörténelem Kolozsváron (Beszélgetés Kötő Józseffel)

amelyek állandó keretet adhattak a magyar nyelvű művelődésnek. Első helyre került a nyelvmívelő társaság létrehozása, amiről Aranka György tett előterjesztést. Ez a tervezet sajtóorgánumot teremtett a magyar tudományművelésnek (Erdélyi Múzeum), egyben létrehozta az anyanyelvű kultúra leghatékonyabb fórumát, az intézményesített színjátszást, amelynél alkalmatosabb eszközt az anyanyelv művelésére az emberi elme még nem talált - ahogyan a korabeli dokumentum fogalmazott. Ezzel egyidőben a nagyenyedi kollégistáik Próba címmel megjelentették azt a műsorkönyvet, amelyben a minden alkalmakra való, főleg latinból fordított versek mellett, két Moliére-fordítás is szerepelt. Ezek mutatták be először a francia színjátszás óriását a magyarságnak. E kötet szerkesztői és a nagyenyedi színjátszók alkották az első állandó magyar színtársulat magvát, amely 1792-ben a Rhé- dey-ház szálájában megkezdte működését.

így jött létre Kolozsváron az első állandó magyar színtársulat, noha sem alkalmas épülete, sem színpada nem volt még. De éppen állandó jellegével nagy mértékben hatott a magyar drámairodalom és művelődés fejlődésére. A színház megnyitásával egyidőben vetődött fel a színházépület kérdése is, és az 1804-es erdélyi országgyűlés ebben a kérdésben is kedvező döntést hozott. A színházépület tető alá hozását a napóleoni háború nyomán Európa-szerte fellépő infláció késleltette, de 1821-ben az első állandó kőszínház megnyithatta kapuit Kolozsváron.- Széles pászmát vállaltál fel, az erdélyi magyar színjátszás kétszáz esztendős történetét. E búvárkodásban milyen régebbi és mai eredményekre támaszkodhatsz?- Káli Nagy Lázár írta meg először az állandó magyar színjátszás kezdeteinek történetét. Alapvető műve: Az erdélyi Nemzeti Játékszínnek, Magyar Játszó Társaságnak eredete, fennállásának, viszontagságainak mai időkig leírása. Ez a „mai idők” 1821, annak az évnek június elsején fejezte be munkáját. Megbízható adatokat közöl az erdélyi magyar színjátszás hőskoráról. Annál inkább hitelt érdemlő munka, mivel az eseményeket Jancsó Pálnak, az első állandó színtársulat alapító tagjának feljegyzései alapján „regéli el”. Rendkívül nagy haszonnal forgatható Jakab Elek tanulmánya, a Magyar Polgár 1871. évfolyamában: A kolozsvári Nemzeti Színház története. A pozitivista történészi iskola módszerességével és megbízhatóságával alkotott mű.

Mindmáig legátfogóbb és legjelentősebb színháztörténet a Ferenczi Zoltáné, amely lenyűgöző adatgazdagságával szinte naplószerűen tárja fel a „kincses város” színimozgalmát a XVIII. század végéről és a XIX. századból. Ferenczi könyve 1897-ben jelent meg Kolozsváron: A kolozsvári színészet és színház története. Megírta a maga színháztörténetét a híres direktor és színész, Janovics Jenő is, 1941- ben, A Farkas utcai színház címmel, amelyben fontos adalékokat tárt a nyilvánosság elé.

Elképzelhetetlen lenne Kolozsvár színháztörténetének tanulmányozása Jancsó Elemér idevágó munkásságának ismerete nélkül. Csak három munkáját említem itt, 1939-ből Az erdélyi színészet hőskorát, 1963-ból A kolozsvári magyar színház megalakulása és a felvilágosodást, valamint ugyanazon évből & Kolozsvári magyar színház útja a romantikától a realizmusig címűt; ezek olyan levéltári anyagokat tesznek közkinccsé, amelyek alapvetően bizonyítják a színjátszás szerepét a köz- művelődésben, kiemelt feladatkörét az anyanyelvű műveltség ápolásában és fontos helyét a közéletben is.

Részletkérdéseket világítanak meg, téves adatokat helyesbítenek és ilyképpen is hozzájárulnak az erdélyi színjátszás teljes értékű feltárásához olyan fontos munkák, mint Enyedi Sándor könyve, Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei (1972), Jordáky Lajostól a Janovics Jenő és Poór Lili (1971), valamint az első ma29