Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 6. szám - Vasy Géza: Csendőrkozák

— Most meg ez az ötleted. Nézz meg engem. Ahogy én élek, az klasszikus. Én tudom, hogyan kell élni.

— Hogyan?

— Klasszikusan. Én itt vagyok, a feleségem otthon a gyerekekkel. Legföljebb kis mellékmadzagokat húzok ki és azok mentén kalandozom. De te mindig a főmadzagot rángatod.

Több mint tizenöt évig szálltak e szavak fölfelé.

— Már nem lakom otthon — mondta Attila pár évvel ezelőtt. — Szektás lett a feleségem. Teljesen idegen lett neki a valóság. Otthonról ki nem mozdul, egy bolti árat meg nem tudna mondani. Nem tudom kibírni vele. Az se megoldás, ha otthon maradok, az se, ha eljövök.

Vasy Géza

CSENDŐRKOZÁK

Állam és haza

A Először jártam német földön, az akkor még létező NDK-ban, minden szép volt és érdekes. Kísérőm egy nagyon rokonszenves idősebb hölgy, még a második világháború idején repatriált Erdélyből, így tökéletesen tudott magyarul is. Ó is örült nekem, mert én habzsoltam a műemlékeket és a múzeumokat, s mint a sokadik napon bevallotta, ezt ő sokkal jobban szerette, mint a kocsmákat, ahol általában kikötöttek azok a művészek, tudósok, akiket kísérni szokott.

Drezdába is elmentünk néhány napra, s itt, a magyar útikönyv útmutatása alapján én vezettem el az ottani néprajzi múzeumba kísérőmet, aki e múzeumnak addig még a létezéséről sem hallott, s így boldog volt, hogy újat is láthat, én meg boldog voltam, hogy valamit én is mutathattam, s egy kicsit büszke is, hogy lám a híres német alaposság, s mégis a magyar útikönyv a jobb.

Itt Drezdában történt, jártunkban-keltünkben, hogy egy hatalmas modern irodaház tetején több méter magas, hatalmas neonfeiratot fedeztem fel. Olvasom, s értem is, meg nem is. Az volt ott tudniillik, hogy: Az NDK a mi államunk. Kérdezem kísérőmet, miért ilyen hivatalos, száraz a szöveg? Miért nem valami olyasmit írnak oda, hogy az NDK a mi hazánk? Mire a hölgy — az erdélyi szász származék — kihúzta magát és büszkén közölte velem: A mi hazánk Németország!

Nincs egy húszasod?

Legendás alakja volt a bölcsészkarnak Bessenyei Gyuri. A szép tehetségű, de igencsak gyenge akaraterejű tanár hórihorgas és mindig gondozatlan alakja úgy imbolygott a folyósokon, mintha bármikor összeeshetne. Sohasem tudhattuk, a részegség, a rosszullét, esetleg valami hirtelen betegség a vétkes ebben. Keringtek róla a történetek, s ezek jó része igaz volt. Magam is részese voltam annak az esetnek, amikor elkezdett egy szemináriumot, negyedóra múlva valami ürüggyel kiment, újabb negyedóra múltán visszatért, s az előzőeket teljesen elfeledve, elölről kívánta megkezdeni az órát. A tankolás fordított hatást ért el. Nem ivott ő egyébként sokat, de a kevés is ártott neki.

98