Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Károlyi Júlia: Az „Ét- és táncterem Pistához”-tól a Magyar Fotográfiai Múzeumig
Károlyi Júlia Az „Ét- és táncterem Pistához”-tól a Magyar Fotográfiai Múzeumig *L, JLz első magyar fotómúzeum műemlék jellegű épülete múltjának mindkét nagy korszakában a közélet színteréül szolgált. 1890-től 1918-ig a földszintes épületet a Lóth- féle vendéglőként tartották számon a város polgárai. Az „Ét- és táncterem Pistához” feliratot 1918-ban meszelték le, amikor a vallási előírásokhoz és tradíciókhoz mereven ragaszkodó ortodox zsidóközösség átépítés céljából megvásárolta Saját zsinagógára azért volt szükségük, hogy elkülöníthessék magukat a számukra túlságosan haladó, a vallási és erkölcsi felfogásban a szabályoktól szabadulni igyekvő, lényegesen nagyobb létszámú neológ közösségtől. Mint arról a korabeli felekezeti sajtó beszámolt, a hitközség őszi ünnepeinek alkalmával rendszeresen bérelt más városokban is épületrészeket, termeket imahelynek. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár polgármesteri irataiból kiderül: az 1860-as években a legforgalmasabb útvonal mentén: a vásárhoz vezető Körösi, Aradi és Temető utcák által határolt területen, mintegy féltucat olyan épületet tartottak nyilván, amely tulajdonukat képezte. (Ezekben helyezték el például a paplakot, az öt osztálytermes iskolát, a tanítókat és a sohátot, a kórházat és a „Nőnevelde-oskolát” (A Lóth tulajdonában állt nagyon is világi szórakozóhely imahellyé való kiszemelése a maga nemében egészen kivételes. Országosan is egyedülálló eset, hogy az ortodox zsidóság — még ha átalakítás után is — épp egy vendéglőbe telepedjék be. Annyi bizonyos, hogy az épület mindkét funkciójában nagy szerepet játszottak a helyszín különlegesen jó adottságai, elsősorban a központi fekvés. Míg a kecskeméti nagy zsinagóga a XIX. századi közép-európai zsinagógaépítészet egyik legtipikusabb, s a hazai romantika egyik legszebb példájaként ismert alkotása, az ortodox zsinagóga értéke inkább „csak” történeti. A vallás nézőpontjából „annak a folyamatnak az utolsó állomása, amely a XVIII. század végén a városba települt zsidóság gyors lélekszám-növekedésével és a város társadalmi életében betöltött szerepével hozható ösz- szefüggésbe. A XIX. századi gyors tekintélynövekedést az asszimilálódó, polgárosodó, az új törekvéseket támogató többség képviselte. A hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó réteget nem a nagy zsinagóga formai gazdagsága, hanem az új vallási törekvések és az ezzel összefüggő építészeti átalakítások zavarták (kórus, orgona stb ...) A megyeszékhely társadalomtörténetében egykor fontos szerepeket játszott épület várostörténeti szempontból is figyelemre méltó. Érdekességét annak köszönheti, hogy a korábbi, halmazos település és a szabályozott város közötti átmenetnek a véletlen maradványa. Egy különleges városállapot nem tökéletesen sikeredett, de izgalmas dokumentuma, amely a változás pillanatait zárványként őrzi. Mindenesetre az épület és környéke különös hangulatú, kedves zuga a „hírős” városnak. Ezt hivatott erősíteni az épület körüli tér újrarendezése: a közeljövőben a fotómúzeumot a Katona-emlékházzal sétány köti össze. Kialakításával könnyebben bekapcsolódhat a városközpontba a helytörténetileg és idegenforgalmilag egyaránt jelentős terület: a Czollner tér és környéke. A Bajcsy-Zsilinszky utca, Katona József-tér betorkollásánál található telek eredeti állapotában fésűs beépítésű volt. Ez azt jelenti, hogy az utcára merőlegesen állt egy — mai fogalmak szerint falusiasnak nevezhető — oromfalas épület. Ezt bővítették később a 95
