Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - DOKUMENTUM - Ö. Kovács József: Egy történész-portré margójára: száz éve halt meg Hornyik János

DOKUMENTUM Ö. KOVÁCS JÓZSEF EGY TÖRTÉNÉSZ-PORTRÉ MARGÓJÁRA Száz éve halt meg Hornyik János Mint ahogy számos kortársa, Horváth Mihály, Szalay László vagy Salamon Ferenc, úgy Hornyik János sem készült történetírói pályára. Az iparos apa ösztönzésére, a pia­rista gimnázium 6 osztályának elvégzése után a pesti egyetemen tanult tovább 1829-től 1832-ig. Tanulmányait azonban tüdőbaja miatt nem folytathatta, ezért kényszerült visszatérni Kecskemétre; itt hivatali pályára lépése során került kapcsolatba a levél­tárral, ahol megszakításokkal, szinte haláláig dolgozott.1 Életpályájának főbb állomá­sait, műveinek jegyzékét tisztelői már számtalan helyen rögzítették, ennek sokadik ismétlése nem célunk, csupán alkotói tevékenységének legmarkánsabb időszakából — az 1850-es évektől kezdve — emelünk ki néhány mozzanatot. A forradalom és szabadságharc bukását követően a társadalomtudományok közül a történetkutatás eredményei keltették a legnagyobb érdeklődést; a közönség a politi­kai és kulturális ziláltság közepette gyógyírt kívánt: „dicső múltjának” magasztalását. E historizáló, felerősödött romantikus szemléletmód károsan hatott: kevés teret és lehetőséget teremtett a történetíróknak arra, hogy a mélyebb összefüggéseket is észrevegyék, s a történelem menetének magyarázatát adják.2 A nemesi romantika és nacionalizmus erejét növelte, hogy az 1850-es években történetkutatással foglalkozók szinte valamennyien Horvát Istvánt hallgatták a pesti egyetemen, köztük Hornyik János is. Horvát légvárakat építő történelemszemléletének oktatása mellett azonban pozitív hatást is elért: az ifjú történelembúvárok lelkesedtek a történettudományért.3 E romantikus történetfelfogással párhuzamosan azonban már egy másik irányzat is bontogatta szárnyait, amely a realizmust képviselte. Munkáiban az ókori tudósokra hivatkozó Hornyik ez utóbbit követte—, majd a későbbiekben érintett romantikus vonásai ellenére — erről, Tacitust idézve, így írt: ,,a történelem mindent elmond­jon, ami igaz, és ne merjen mondani semmit, ami nem igaz.”4 Mivel a múlt század közepének történetírói és gondolkodói tisztázatlan elméleti alappal — mégha a pozitivizmus néhány fogalma már ismert is volt — láttak hozzá munkájukhoz, így különösen nehéz feladat előtt álltak: le kellett rombolniuk a köz- és tudományos gondolkodásban élő romantikus szemlélet fellegvárait. S ez az ún. népies-polgári irányzat (szemben a nemesi-polgárival) a népi forrásanyag feltárásá­ban vélte fölfedezni a helyes történeti kutatás útját.5 Nyilván Hornyik anyaggyűjtését („pozitivizmusát”) is befolyásolták az 1850-es évek szakirodaimában egyre inkább jelentkező pozitivista munkák, valamint a népies­polgári realista törekvések iránymutatásai, hiszen a nagy eseményeket, összefüggése­ket ő is a népélet, a jobbágyok történelmén át közelítette meg.6 Kecskemét történe­tének megírásához — egyáltalán a történetíráshoz, korábbi kisebb munkái, cikkei ellenére — későn, közel az 50. életévéhez jutott el. Az objektív akadályokon túl (be­84

Next

/
Oldalképek
Tartalom