Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Lovász János: A tatai mintajárás és a tatai népfőiskola
Pár szóban még a szórakozásról kell megemlékeznünk. Elsősorban beszélgettünk, nótáztunk, olvasgattunk. De volt rádiónk, megkaptuk a megye népművelési bizottságától a népdal hanglemezgyűjteményt, valamint kaptunk egész csomó keskenyfilmet, amelyek között az utazások, műemlékek, tájképek stb. aratták a legnagyobb tetszést. Ezeken kívül napi másfélóra sport, séta volt még a munkarendbe iktatva.25 Jegyzetek 1 Magyary Zoltánt 1931. január 28-án a 3180/1930 M. E. számú kormányrendelet alapján a magyar közigazgatás racionalizálásának előkészítésére kormánybiztossá nevezték ki. Ebben a minőségében módjában volt az állami és önkormányzati közigazgatás minden ágába betekinteni, a közigazgatás állapotát és hiányait megismerni és a közigazgatás szervezetét, mint összefüggő egészet áttekinteni. Magyary kormánybiztosi megbízatása és működése külön tanulmányt érdemel. Magyary a közigazgatás racionalizálásának előkészítését elvégezte, a megvalósítás a kormányzat feladata lett volna, de az új miniszter- elnök — Gömbös Gyula — negatívan állt a kérdéshez, a kormánybiztost a miniszterelnök hatásköréből a belügyminiszter alá rendelte, ami azt jelentette, hogy ezáltal az egész közigazgatásra kiterjedő működési lehetősége összeszűkült és már csak részfeladatokra vállalkozhatott volna, amivel viszont az egész közigazgatás összefüggő és általános reformja nem lett volna megoldható. Magyary megértette az új miniszterelnök állásfoglalását, 1933 márciusában lemondott kormánybiztosi megbízatásáról, amit a miniszterelnök gyorsan elfogadott. (Lásd bővebben: Dr. Szaniszló József: A közigazgatás oktatásának és tanszékeinek története az ELTE Jog- és Államtudományi Karán 1777—1977 között. I—III. kötet, ELTE Állam- és Jog- tudományi kar Államigazgatási Jogi Tanszéke, Budapest, 1977. 301—320. oldal; Lőrincz Lajos—Nagy Endre—Száméi Lajos: A közigazgatás kutatásának tudományos irányzata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976. 40-4. oldal; Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer kialakulásáig. Ákadémia Kiadó, Budapest, 1976. 417. oldal. 2 Magyary—Kiss: A közigazgatás és az emberek. 369. oldal. 3 Szaniszló József: „Tatai modell” a magyar közigazgatásban. Állam ás Igazgatás. 1980. május (XXX. évfolyam 5. szám) 428— 442. oldal. 4 Magyary—Kiss: I. m. 368—371. és 100. oldal. 5 Gröber Gyula—Márnái Kiss István: A Csongrád-Bokrosparti Tanyai Központ mintatanya-körzetté fejlesztésének adottságai és útjai. Közigazgatástudomány. Hatodik évfolyam. 1942. 157—165. oldal. 6 Benda Kálmán: Népfőiskolái Útmutató. Budapest, 1940. Tolnai Nyomda 3—4. oldal. 7 Boros Lajos: A magyar népfőiskolái mozgalom. Gödöllő, 1944. — 33. oldal. 8 Szaniszló József: A tatai népfőiskola. Közigazgatástudomány. V. évf. 1942. 132—142. oldal. 9 „Célunk az volt, hogy legalább minden közjegyzőségből legyen egy népfőiskolát végzett emberünk, ezért a felhívásra önként jelentkezők között a választást és a rostálást a községi hivatalos szervekre kellett bíznunk. Már eleve sem mindig a legarravalóbbak jelentkeztek, a hivatalos szervek sem ismerték egészen jól a jelentkezőket, néha mellékszempontok is ésvényesültek, úgyhogy az egybegyűlt együttes nem volt kiváló. A későbbi tanfolyamokra azonban nagyrészt a már beváltnak bizonyult népfőiskolások válogatták ki és küldték ismerőseik közül a legarravalóbbakat. Ez a kiválogatás a gyakorlatban pompásan bevált.” (Benda Kálmán: A tatai népfőiskola. Magyar Lélek, 1941. áprilisi szám 180—184. oldal.) 10 Benda Kálmán: A tatai Népfőiskola. Magyar Szemle. XXXVIII. kötet 4/152. szám 285—292. oldal. 11 Benda Kálmán: A tatai népfőiskola. Fiatal Magyarság 1940. február 22-i szám és Benda Kálmán: A tatai népfőiskolái tanfolyam. Jelenkor 1940. március 15-i szám. 12 Szaniszló József: A tatai népfőiskola. Közigazgatástudomány. V. évf. 1942-i 132—142. oldal. 13 Benda Kálmán: Az első tatai népfőiskola. Magyar Lélek, 1940. március 15. II. évf. 3. szám. 108—112. oldal. 14 Balogh István: A tatai népfőiskola. Magyar Szemle XXXVIII. kötet 4/152 szám. 285—292. oldal. 15 A Bolyai kollégisták közéleti tevékenységét többek között bizonyítja a közgazdászhallgatók (pl. Pál József, László Imre, Komló László, Mészáros Sándor, Sipos Gyula) részvétele az 1940. január 7-én a Magyary Zoltán által megnyitott tatai népfőiskola munkájában. Lásd: dr. Bedő Gyula—Boér Andrásné—dr. Ferencz László: 25 éves a marxista közgazdászképzés. Készült a Marx Közgazdaságtudományi Egyetem (Budapest fennállásának 25. évfordulója alkalmából (1948—1973) Petőfi Nyomda, Kecskemét. 20—23. oldal. 16 Győrffy Sándor: A magyar népfőiskolák szerepe az ismeretterjesztésben. Kézirat 22—23. oldal. 17 „A fényes szelek nemzedéke — Népi Kollégiumok 1939—1949. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.) I. kötetének 29. számú fényképmelléklete: „Györffysták a tatai népfőiskolán. 1942. A népfőiskolások között Sipos Gy. és Komló L.” 18 Benda Kálmán: A tatai népfőiskola 40. évfordulójára. Tata Baráti Körének Tájékoztatója. II. Tata, 1980. 34. oldal. 19 Benda Kálmán: A tatai népfőiskola. Magyar Szemle 1940. évfolyam 4. szám. 20 Erdő János: A népfőiskola jelentősége népünk életében. 7. oldal. 21 A tantárgyak fele-fele részben oszlottak meg a szaktudás, a praktikus célt szolgáló gazdasági tantárgyak és az általános műveltséget táplálók között. Foglalkoztunk történelemmel, azon belül külön részletességgel (akkor még az iskolákban nem tanították) a magyar parasztság történeti fejlődésével, sorsa alakulásával. A történeti előadásoknak igyekeztünk gazdasági alapokat adni, ami meglehetősen nehéz volt, hiszen a nagy gazdaságtörténeti kutatások nálunk csak 1945 után bontakoztak ki. Szorosan csatlakozott a történelemhez a magyar irodalom tanítása. A két háború között az volt az általános népművelési elv, hogy népünk még éretlen gyermek, a klasszikusokat eredeti szövegükben meg sem érti, ezért aztán mindenféle primitív átírások készültek Zrínyitől Madáchig. Ezeket a kivonatokat, átiratokat, melyek gyermeki gügyögő nyelven adtak elő, nemegyszer a lényeget is meghamisítva, a nagy történelmi kérdéseket, kellett volna nekünk is használni. Hosszas viták után szakítottunk ezzel a módszerrel: a tatai népfőiskolások eredetiben olvasták a műveket. Igaz, időnk csak részletekre futotta, de elmondhatom, mindenki megértette őket. Nem elégedtünk meg azonban az irodalom bemutatásával, hanem igyekeztünk annak keletkezési körülményeit, történeti hátterét is megmutatni. Elemeztük, hogy különböző koroknak mi volt a fő kérdése, és ez hogyan tükröződött az irodalomban. Miért szorultak a nagy magyar problémák megoldhatatlanul legtöbbször az irodalomba?. A beszélgetések nemegyszer egészen magas szintűek voltak, s szinte szétfeszítették a népfőiskola kereteit. (Benda Kálmán: A tatai népfőiskola 40. évfordulójára. Tata Baráti Körének Tájékoztatója. II. Tata, 1980. 32—33. oldal. 22 Benda Kálmán: A tatai népfőiskolái tanfolyam. Jelenkor. 1940. március 15-i szám. 23 Benda Kálmán: A tatai népfőiskola 40. évfordulójára. Tata Baráti Körének Tájékoztatója. II. Tata, 1980. 33—34. oldal. 24 Révay József: A dán népfőiskola. Kelet Népe. 1940. augusztus 15-i 16. szám. 4—5. oldal és Lakatos László: i. m. 21. oldal. 25 Benda Kálmán: A tatai népfőiskolái tanfolyam. Jelenkor, 1940. március 15. 39
